Az Egri Pedagógiai Főiskola Évkönyve. 1962. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; Tom. 8)

I. Tanulmányok az oktatás és nevelés kérdéseiről - Kocsis Károly: Az általános iskolai orosz nyelvtanítás korszerűsítésének kérdéséhez

idézni a tanult grammatikai ismeretet, és úgy oldani meg a felmerült problémát, hallgatás és beszéd közben erre nincs alkalma. A szabályoknak táblára, füzetbe írása példamondatokkal felesleges: sok időt vesz igénybe, s a tanuló nem mélyed el benne. E helyett inkább a tankönyvvel ismerkedjék meg jobban a tanuló, és inkább a megszilárdítás gyakorlataira fordítsuk az írásra szánt időt (hacsak a tankönyv szabálya nem szorul kiigazításra). 4. A lexika oktatásának tárgyalása során említett szószerkezetek alkalmazása is nemcsak a lexika és grammatika szerves kapcsolását segíti elő, hanem segít kialakítani a tudatosság, intuíció és imitáció közötti egészséges relációkat. A gyakorlatiasság elvének érvényesülése érdekében a grammatikai ismeretek ellenőrzésének időt rabló, az osztályt csak kis mértékben aktivizáló módjáról, a túlzott elméletieskedésről sürgősen le kell mondanunk, és helyébe ésszerűbb eljárásokat kell bevezetnünk. Az új grammatikai ismeret első közlését követő órán a számonkérés legyen az új ismeret megszilárdításának és aktivizálásának bevezetése. A szabályok puszta elmondása, a paradigmák száraz felsorolása mellett már itt adjunk gondolkodtató, az ismeret alkalmazását megkövetelő feladatokat (szövegkiegészítés stb.) aminőkkel tankönyveink gyakorlati anyaga viszonylag bőven szolgál. A grammatika kezelésében különösen két hiányosság mutatkozik egyik-másik orosz tanárnál. Ezek: 1. Az anyanyelv túlsúlya. Ez az anyanyelvre való támaszkodás elvének ma már túlhaladott értelmezéséből ered. Elméletileg jól megalapozott összehasonlításra csak ott van szükség, ahol a két nyelv között lényeges strukturális különbség van (pl. a birtokviszony kifejezése, a múlt idő stb.). Az egyenlő vagy nagyon hasonló jelenségeknél az anyanyelv túlzott alkalmazása felesleges, sokszor zavaró. 2. Az előbbinél talán még gyakoribb, módszertanilag kifogásolható eljárás a tanulók által elkövetett grammatikai hibák javításának módja. A grammatikai ismeret oktatásának első szakaszában érthető, de a megszilárdítás után már felesleges minden hibánál nyomban a szabályok felsorakoztatásával és a részműveletek elvégeztetésével zavarni meg a tanuló gondolatmenetét pl. tartalom elmondásánál, kivált ha előadása folyamán már több hasonló grammatikai jelenséget helyesen oldott meg. Mennyivel jobb, eredményesebb, a beszédkészség fejlesztése szempontjából célszerűbb anyanyelvi grammatizálás helyett az előadás végén orosz kérdésekkel vezetni rá a tanulót a helyes megoldásra. Pl. В. и Т. идут на остановке — mondja a tanuló az egyik olvasmány tartalmának elmondása közben. Az eddigi gyakorlat kb. ilyen volt: A tanár egymásután tette fel a részműveletekre irányuló kérdéseket: Mit jelent ez a mondatod magyarul? Milyen kérdésekre felel ebben a mondatban a megállóhoz? Mit tanultunk a „na" elöljáróról? Hová? kérdésre milyen eset áll a „na" előljáró után? Hogy van az osztanovka szónak a tárgyesete? Hogy lesz tehát helyesen oroszul a megállóhoz? — És most ismételd meg a mondatodat helyesen! 114