Az Egri Pedagógiai Főiskola Évkönyve. 1961. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; Tom. 7)

II. Tanulmányok a nyelv-, az irodalom- és a történettudományok köréből - Dr. Némedi Lajos: Bessenyei György utóélete (I. 1772—1790)

révén „. . . ékesb virágokkal kezde tündökleni a válogatott szép és bölcs tudományoknak nemes külömbsége és külömb-külömb féle nemessége, sőt fel hajnallott alkonyodni kezdő anyai nyelvünknek dicsősége, örvendetesebb tekintetre vidámula egész országunk színe.'

1 Ha egyéb nem, Dévay Andrásnak [29] barokk mondata bizonyára figyelmeztetne arra, hogy ezt az itt leírt hajnalhasadást ne tévesszük össze a felvilágosodás terjedésével. — Annyi bizonyos, hogy Barkóczy a kor többi katolikus főpapjaihoz képest magyar érzésű. Apja Rákóczi Ferenc tábornoka volt! FejéiAntal verse [30] neki tulajdonítja 1761-ben a testőrző sereg felállítását es kiemeli: a hazafiak nagyra tartják, „hogy nyelvünk szereted". Orczy Lőrinc egyenesen arról ír, hogy őt a főpap a mezőkövesdi forrásnál együtt sétálván, biztatta a magyar nyelven való írásra [31]. A már egyszer idézett prózai elmélkedést Orczy szintén Barkóczyhoz címzi. — Orczy verseinek a kiadója, Révai Miklós is Barkóczy magyar érzését és anyanyelve iránti buzgóságát emeli ki: csak sajnálható, hogy korai halála miatt az ő biztatására megindult szellemi elevenség megszűnt [32]. — Hogy a Bessenyei korszakához való átmenetet még teljesebbé tegyük, említsük meg, hogy a hetvenes években oly nagyrabecsült Telemakhust, Haller László Fénelon-fordítását is Barkóczy adta ki előbb Kassán, majd az általa alapított nyomdában, Egerben. Tordai Sámuel erdélyi református pap jól-rosszul lefordítja 1772ben a német Gellertnek akkoriban sokat olvasott regényét: Das Leben der schwedischen Gräfin von G. [33]. A fordítás előtt érdekes és értékes elmefuttatást közöl hazánk művelődési állapotairól. Bessenyei gondolatsorának nem egy elemét elmondja itt, ha nem is olyan teljességgel és átütő erővel. „Már régtől fogva vádoltatik, sőt gyaláztatik a mi magyar nemzetünk azért, hogy a könyvek olvasására nem sok kedve vagyon: legalább bizonyos is az, hogy arra még eddig nincsen olyan közönséges hajlandósága, mint más pallérozott nemzetnek.. ." így kezdi el és boncolgatja az elmaradottság okait. Örömmel teszi azonban hozzá, hogy a legutóbbi időben mintha változás állott volna be. „Ügy tetszik — állapítja meg. — hogy már egy néhány esztendőktől fogva közönségesebb virtusa kezd lenni a magyaroknak a jó könyvek olvasására való szíves indulat! És úgy tetszik, hogy már egy néhány esztendőktől fogva a mi tudósaink szorgalmatosabban írnak, mivel az ő könyveik szorgalmatosabb olvasókat találnak!" Egyelőre elég kevés jele van még a változásnak, de kétségtelenül van. Orczy szinte már panaszolkodva írja Barkóczynak egy költői levélben: Egy szóval, ha miben van is fogyatkozás, E részről méltatlan a panaszolkodás, Ellepte világot a jó s hibás írás, Könyv elég van, szinte nehéz a választás. Hogy is ne volna így, mikor most mindenki egyszerre író akar lenni. Kicsit rosszalólag, nem minden szeretetreméltóság nélkül, dohogva állapítja ezt meg a generális: .370