Az Egri Pedagógiai Főiskola Évkönyve. 1961. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; Tom. 7)

II. Tanulmányok a nyelv-, az irodalom- és a történettudományok köréből - Dr. Némedi Lajos: Bessenyei György utóélete (I. 1772—1790)

Most is hogy ezt írom, Barát, Piarista, Király, Pap, Katona, Borbély, Botanista, Doctor, Predicator, Mester, Patvarista, Bába. Szakács, Kovács lett mind Concipista! Nemcsak és nem is elsősorban magyar viszonyokra gondol Orczy, de azért az európai nagy fellendülés nem marad hatás nélkül nálunk sem. A regények, a „románsok falkája" hozzánk is eljött, és ezzel szaporodott a szép nem ,,elme takarmánya." Ez a nyugatról jövő „elmetakarmány" ébreszti nálunk is a szellemeket, szervez szélesebb olvasótábort. A felvilágosodást egy kevéssel előttünk befogadó és német nemzeti öntudatra ébredő Bécsben a hetvenes évek közepén kezdik el nemzeti küldetésüket teljesíteni a testőrök. Nem szervezett irodalmi társaság ez, de a célok közösek és ebben egynek érzik magukat. Bessenyei tudja a legjobban, hogy mi megy végbe most bennük és általuk. Barcsainak írja 1776-ban a Lukanus-íordítás ajánlásában: „Nem tudom micsoda bódog vagy bódogtalan történetek okozzák hazánkba, hogy amikor más idegen nyelveknek visgálások miatt nemzetünknek anyanyelvét felejtenünk kellene, annak tanulásába és felemelésébe legnagyobb tűzzel éppen akkor fáradozunk." Megindult tehát a nemzeti nyelv felemeléséért vívott harc. Ezt. érzik az írók Erdély havasaitól a bécsi testőrpalotáig. A magyarság rálépett a modern értelemben vett nemzetté-válás útjára, a kultúra terén is fel akar emelkedni az elsők sorába. 1776-ban Mária Terézia a nagyszombati egyetemet orvosi fakultással kibővítve Budára helyezi át. Mátyás palotája helyén áll a tudományok legfőbb csarnoka, így újítja meg a magyar kard dicsőségét a magyar tudomány! A kortársak közül számosan versben és prózában ünneplik ezt a kétségtelenül fontos kultúrpolitikai eseményt, bár ennek előnyös hatásai csak később mutatkozhattak meg. Az egyetem még sokáig nem a magyar nyelvű tudomány fellegvára, hanem a latiné és a németé. Az egykorú szemlélők mindezt nem láthatták s ezért az egész magyar kulturális élet megújulását remélik a budai egyetemtől és dicsőítik a kegj'es királynő nagy tettét. De Cserey Lőrinc is, ki egész terjedelmes „háláló beszéd"-et ír erre az alkalomra, úgy látja, hogy az egyetemnek nem elkezdenie kell valamit, hanem eredményesen továbbvinni egy már megindult folyamatot: a magyar tudományos életben a régtől kívánt nagy változás már beállott: „De megszűnhetnek már ez iránt való panaszaink is; hány szép munkák nem jöttek világ szeme elejébe nyelvünkön? hányan nem mutatták meg, hogy a tudományoknak legnehezebb szavait is lehet nyelvünkön kifejteni, mi oltától fogva felújúltak hazánkban a tudományok; s mety szép alkalmatosság nem nyílik most újra is a Budai Fő Tanóló Helyen ebbeli ohajtozásaink teljesedésére. . ." Nem idézzük itt az egyetem Budára való áthelyezését ünneplő verseket Barcsai, Ányos és mások tollából, csak arra emlékeztetünk, hogy maga Bessenyei is azokat a nagy nemzeti feladatokat, melyeket 24 37L