Az Egri Pedagógiai Főiskola Évkönyve. 1961. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; Tom. 7)

I. Tanulmányok a nevelés és oktatás kérdéseiről - Dr. Berencz János: Szempontok Rorschach formaértelmezési kísérleteinek megítéléséhez

ha nem tudja, hogy az acél és nyersvas különböznek egymástól, s hogy egy erőmű teljesítménye és munkája nem azonos, ez „általános" műveltségében a legkisebb szépséghibát sem okozza. Mivel az ilyen mértékben egyoldalúan művelt emberek tömegeinek további szaporodása a társadalomnak a kommunizmusba való átmenetét, tehát a termelés szükséges mértékű fejlesztését hátráltatná, a politechnizáción keresztül — sok minden egyéb fontos dolog mellett — megoldjuk ezt a kérdést is, ti. azt, hogy a szocialista ember műveltségének műszaki összetevője is eléggé magas fokú legyen. Azt hiszem, reális követelmény lesz műszaki szakos tanárainkkal szemben, hogy műszaki látókörük, műveltségük mértéke mindenkor az átlag, tehát politechnikai oktatásban részesült ember és a műszaki pályára kiképzett szakkáderek műszaki műveltsége közötti színvonalon legyen. Ezeknél szükségképen alacsonyabb színtű de szélesebb körű, amazokén él, az átlagembernél pedig magasabb színtű. Ennek a színvonalnak az elérése, mondhatnám, „eltalálása" természetesen a gyakorlatban fog megvalósulni. Ma még csak a felső korláttól beszélhetünk, a szakemberek műszaki műveltségének fokáról, az alsó korlátról, az iskolázott tömegek műszaki műveltségéről nem, s így a kettő közötti színvonal is alig határozható meg. A műszaki szakos tanárképzés elvei között jelentős szerepet kell kapnia annak, hogy képzettségük, szemléletük (és így jövendő működésük is) a szocialista nagyüzemi termelés szempontjai és céljai szerint alakuljon, Űgy kell tehát a feladatokat megszabni, a módszereket megválasztani, a kiképzést megszervezni, hogy az elkerülhetetlen kezdő lépések: egyes munkadaraboknak kézi szerszámokkal való készítése, a kis gépekkel való („árutermelés" se alakítsa ki bennük a magán-kisiparos, a kisárutermelő, a magán-kisüzemtulajdonos szemléletét és gondolkodásmódját. Sőt kimondottan azt kell elérni, hogy mindezek a bevezető lépések műszaki fejlődésünk előmozdításán kívül elsősorban szocialista nagyüzemi termelés megértését, s leendő tanítványaiknak ugyanezen az úton való vezetését szolgálják. Ennek az alapelvnek a megvalósítását szolgálja pl. az is, (hogy a sok tényező közül legalább egyre rámutassak), hogy műhelymunkájuk eredményének minden esetben valami társadalmilag hasznos terméknek kell lennie; ez azt jelenti, hogy saját szakmai kiképzésüket szolgáló „egyéni" eredmény mellett már a társadalom számára is hasznos munkát kell végezzenek. (Elsősorban olyan jellegűt, aminek nem egyes egyének — tehát vásárlók — veszik hasznát, hanem valamilyen közület, főiskola, iskola, napközi, stb.) Mivel tanárképzésről van szó, a tanárjelölteknek maguknak is tudniok kell, hogy ilyen szemlélet kialakítására törekszünk, meg kell érteniök, hogy ehhez saját maguknak is hozzá kell járulniok, erre kell törekedniük. Ha a már végzett műszaki szakos tanárok nem ezzel a szemlélettel kerülnek ki az iskolába, könnyen előáll az a hiba, hogy az általános iskolai műhelyek a negyvenes évek elején divatban volt „diákkaptár"91