Az Egri Pedagógiai Főiskola Évkönyve. 1961. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; Tom. 7)

III. Tanulmányok a természettudományok köréből - Pelle Béla—Perge Imre: Tittel Pál élete és munkássága

„Ungern trenn ich mich von Greenwich, um nach Wien zurückommen, wo mich lauter unangenehme Geschichten überraschten. Nämlich Littrow hat sich eine schreckliche Satisfaktion genommen, in dem er die Ofner Verhältnisse mit greller und viel fältiger Beschimpfung Pasquichs beinahe vor dem kaiserl. Thron gebracht hat. Diess thuet mit ungemein Leid, weil ich daraus schliessen muss, das zu einer freundschaftlichen Aussöhnung nunmehr jeder Weg abgeschnitten seye [31]." De nemcsak Pasquich és Littrow közt mérgesedett el a viszony, hanem Pasquich és Kmeth között is. (Kmeth 1811 óta volt a gellérthegyi csillagvizsgáló adjunktusa.) Ezen személyi torzsalkodások természetesen bőven szolgáltattak csemegét a leveleknek. Gauss és Schumacher majd tíz nyomtatott oldalon tárgyalták meg leveleikben ezt az ügyet és a követendő eljárást, amely teljesen tisztázta Pasquichot [32]. Később azután Tittel és Pasquich félreértése is tisztázódott, s amikor Pasquich 40 évi szolgálat után évi 1500 forint teljes fizetéssel, nyugalomba vonult, maga hívta Tittelt Budára. Tittel pedig a már ismert egri körülmények miatt természetesen készséggel vállalkozott arra, hogy Pasquich örökét elfoglalja. Tittel Pál kinevezési okmánya Bécsben 1824. szeptember 13-án kelt [33], amelyről a Tudományos Gyűjtemény is külön megemlékezik [34]. Nemcsak a budai csillagvizsgáló igazgatójának nevezték ki, hanem egyúttal az egyetem asztronómiai professzorának is. Állását azonban csak 1824. december 1-én foglalta el. Fizetését 1825. január 2-án Bécsben 1400 forintban szabták meg [35]. Mivel Tittel teljesen egyedül vette át Pasquich örökét, ezért hogy magának segítőtársat neveljen, 1825-ben az akkor még 15 éves Albert Ferencet vette maga mellé. Albert mint ösztöndíjas gyakornok szerepelt az intézetnél és teendői mellett tanulmányait is folytatta. Tittel keze alatt Albert 9 hónap alatt a sík és gömbi trigonometria, differenciálszámítás és a kúpszeletek elméletén át egészen az integrálszámításig jutott el [36], Az új munkahely, a megváltozott körülmények új erőt és lendületet adtak Tittelnek. Az „Astronomische Nachrichten" című csillagászati szaklapban egymásután jelennek meg értekezései: „Dissertatio de calculo praeliminario occultationum fixarum per Lunam ", „Theoria nova abberationis fixarum", „De eccliptibus Solis et Lunae." Tittel ebben az időben rengeteget dolgozott. Dolgozatait azonban nem tudja kiadni: az egyetemi alapítványok annyira csekélyek voltak, hogy azzal nemcsak, hogy segíteni nem tudták a tudományos munkát, hanem még a tanárok fizetését sem voltak képesek folyósítani. Amint Albert írja: ..Dolgozatai egyre szaporodtak, de nem volt gondoskodva a sajtó alá bocsájtásról. A levéltár zárt szekrényében hevertek [37]." Albert leírásából, de az Országos Levéltár irataiból is tehát arra a meggyőződésre juthatunk, hogy a Tittel első nagy buzgalmát követő látszólagos eredménytelenség elsősorban személyi, fizikai és anyagi 56«)