Az Egri Pedagógiai Főiskola Évkönyve. 1961. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; Tom. 7)

III. Tanulmányok a természettudományok köréből - Pelle Béla—Perge Imre: Tittel Pál élete és munkássága

okokkal magyarázható. Tittelnek, aki Pascquich után egészen egyedül vette át az intézetet, sok olyan feladata volt, amelynek egymaga nem tudott eleget tenni. A tudományos munkán kívül az egyetemen a tanári teendők ellátása, az állami „sematizmus" számára naptár készítése, az intézet technikai, és irodai munkái olyan feladatokat róttak rá, amelyek elvégzését a század elején még háromtagú személyzet is csak nehézségekkel tudta vállalni. Albert legalábbis kezdetben nem jelentett számára komoly segítséget, mert hiszen ő ekkor még csak elemi ismeretekkel rendelkezett. További nem kevésbé súlyos kerékkötője volt persze Tittel munkásságának lelki meghasonlottsága is. Albert leírásából láthatjuk, milyen szívós küzdelmet folytatott az egri kanonoki stallumért, amelynek elnyerése súlyos anyagi zavaraitól szabadította volna meg. Ugyanis özvegy édesanyját és testvéröccse hátramaradt három árváját is neki kellett eltartani. A kanonokságra már Fischer érsek is alkalmasnak találta és így sorsának jobbrafordulását remélte 1827-ben Pyrker egri érsekké történt kinevezésétől, annál is inkább, mivel Pyrkertől előzőleg ígéretet kapott a kanonokságra. Ez az ígéret azonban nem valósult meg és ez a csalódás szinte megsemmisítő hatással volt Tittelre [38]. „Tittel csúszni, mászni nem tudott, egyenesszívű ember volt, hízelgésig, színlelésig soha le nem aljasodott. Lehetett volna kanonok Nagyváradon, ő azonban ezt nem fogadta el, mondván, hogy minden megyének megvannak a saját érdemes emberei s inkább meghalni, mintsem egynek is praejudiciálna ezek közül. Nem azért óhajtom én — mondá sokszor — az egri kanonokságot, hogy jobban, kényelmesebben, kevesebb fáradtsággal élhessek, nem, hanem azért, hogy élelmi gondjaimtól megszabadulván, hazám virágzását én is elősegíthessem. Mily kevés nálunk az egzakt tudományokat kedvelő, azokban eléggé jártas ember, pedig hogy szüksége leend egykor hazánknak ilyenekre. Nézze meg népiskoláink állapotát, a magyar tanárok, néptanítók és azok özvegyei, árváinak mostoha sorsát, tekintsen szélyel és számlálja meg azon sok különben jóra való becsületes magyar embert, ki magát, nemzetét túlbecsüli, miért? mert faluján, megyéje fővárosán kívül mit sem látott s úgy a világ sorsát sem ismeri. De nem, — így szokta rendesen befejezni panaszát — nem! nincs rendelve számomra azon szerencse, hogy én is jót tehessek, hanem arra vagyok kárhoztatva, hogy megfussam életem pályáját anélkül, hogy nyoma maradjon létemnek [39]." De térjünk vissza Tittel életének további nevezetesebb eseményeire. 1830 júniusában az egyetem Nagyszombatról Budára költözésének félszázados évfordulóját ünnepelte. Az egyetem rektora, Stáhly Ignác orvosprofesszor oly módon akarta az évfordulót emlékezetessé tenni, hogy az observatórium számára ezer forintos költséggel harangot készíttetett; ennek az volt a rendeltetése, hogy harang jelzés útján tudassa Pest és Buda lakóival a dél idejét. A jeladás olymódon történt, hogy mintegy fél perccel dél előtt néhány sebesen egymásra következő harang jelzést adtak, amelyet 12-kor a harangon tett hangos ütés köve36 609