Az Egri Pedagógiai Főiskola Évkönyve. 1961. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; Tom. 7)

III. Tanulmányok a természettudományok köréből - Dr. Szőkefalvy-Nagy Zoltán: Torkos János, mint a hazai kémia egyik úttörője

az anyagot lehet megtalálni az alföldi kivirágzásokban, mint egyes gyógyvizekben. Részletesen vizsgálta ezeknek az anyagoknak sajátságait, s eközben kémiai szempontból is jelentős felfedezésre tett szert. Az ásványi és a növényi eredetű alkáli, vagyis a nátrium- és a káliumkarbonát közötti különbségre minden valószínűség szerint ő mutat rá elsőízben. Abban az időben ugyanis alkálinak főleg a hamuzsírt tartották, s az egyébként már igen régóta ismert szódától való különbségre nem figyeltek fel, sőt „egy ilyen természetes alkálisó létezését az előző századokban, sőt a legújabb időkben is a legnagyobb és legtudósabb kémikusok lehetetlennek .tartották" — írja Torkos. Azok a vizsgálatok, amelyeket a szíksóval végzett, s amelyekről e nevezetes anyagnak a felfedezéséről szóló latin- és németnyelvű jelentésében részletesen beszámol, két tényt bizonyítottak be: egyrészt azt, hogy a felfedezett anyag alkáli, másrészt azt, hogy ez más, mint ami alkáli néven közismert. A szíksó alkáli voltát az alábbi bizonyítékokkal támasztotta Torkos alá: 1. „Mindenféle savval erősen pezseg és közömbösíti a savat." 2. „Fémeknek, köveknek, földeknek savakkal képezett oldatát kicsapja." 3. Szublimáttal „pomerániai sárga" színű csapadékot képez. 4. Szakmákkal ammónia-szagot idéz elő. 5. A kék viola-főzetet fűzöldre festi. A pannóniai ásványi alkáli-sónak a közismert, mesterségesen (hamuból) előállított alkáli-sótól való különbséget bizonyító megfigyelései közül említsük meg a következőket: 1. A mesterséges alkalikus só sohasem alkot kristályokat, ez viszont szép ferde, hosszúkás, négyszöges vagy romboidális színtelen és átlátszó kristályokat alkot. 2. Az a levegőn szétfolyik, ez viszont, minél jobban kiszárad, annál inkább megszilárdul. 3. Az a nyelvet égeti, ez viszont inkább hűti. Torkosnak ezek a megfigyelései alapjában véve helyesek, alkalmasak lettek volna tárgyalásmódját is tekintve arra, hogy általánosan elismertté váljanak. A későbbiekben mégis újra meg újra fel kellett fedezni ezt az akkor kincsnek számító „ásványi alkálisót". A köznép ugyan már régibb idő óta megfelelő módon használta is. A segítségével főzött ún. debreceni szappan a szomszédos országokban is híres volt, egyben kedvelt is, minthogy jóval keményebb volt, mint az, amit hamuzsír segítségével kaptak. 1763-foan Kreysel János a Nagy Sóstó vizének vizsgálata alkalmával nem jött rá, hogy szódával áll szemben, hanem boraxra gyanakodott [32], A szíksó újbóli felfedezői közül említsünk meg néhányat: Elsőnek Pázmándi Gábor 1770-ben elevenítette fel Torkos meg.572