Az Egri Pedagógiai Főiskola Évkönyve. 1961. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; Tom. 7)

III. Tanulmányok a természettudományok köréből - Dr. Szőkefalvy-Nagy Zoltán: Torkos János, mint a hazai kémia egyik úttörője

fordította le a Thermae Almasienses-t, annak kémiai tartalmát nem adja át hűen. Sok esetben nem kereste meg a szavak akkori értelmét, így fordította az oleum tartaricumot lúg vagy hamuzsír helyett borkősavnak, a liquor probaticus-t pedig folyékony kémszer helyett ható savnak. 2. A sziksó vizsgálata A XVIII. században a társadalom fejlődésével együttjárt az orvosok működésének kiterjedése olyan néposztályokra, elsősorban a polgárságra, amelyek régebben nem részesültek orvosi ellátásban. Nagyobb mennyiségű, egyben azonban könnyebben, s nem utolsósorban olcsóbban megszerezhető gyógyszerekre volt szükség. Elsőrendű feladatuknak érezték ezért az akkori orvosok, sok esetben kormányrendelet ösztökélő hatása alatt is, hogy környékük anyagait gyógyszerként való alkalmazhatásuk szempontjából felülvizsgálják. A gyógyvizek megvizsgálásában is ez a törekvés vezette az orvosokat, de ennek a törekvésnek több más felfedezést is köszönhetünk. Fischer Dániel is azért vizsgálta kémiailag is a tokaji földet, hogy annak esetleges gyógyító erejét az orvosi gyakorlatban alkalmazhassa [1]. Torkos János az előbb említett gyógy víz vizsgálatokon kívül is végzett vizsgálatokat. Kortársa, Sgolanics József orvos, császári és királyi tanácsos egyik Torkoshoz intézett levelében ezt írja: ,,Te az egyedül hazánkban előforduló természeti dolgoknak szorgalmas és élesszemű kutatója vagy". A kortárs megállapítását a tudomány történetének is meg kell erősítenie. A hazai területek egyik legérdekesebb különlegességére ő hívta fel elsőnek a szakkörök figyelmét, s megfelelő kémiai apparátussal tisztázta annak kémiáját is. Előfordulása alapján pannóniai ásványi lúgsónak (sal minerale alcalinum pannonicum) nevezte el, egyben gyógyszerként is alkalmazta, s minthogy többféle hatást ért el vele, sokraj ó sónak (sal polychrestum) nevezte el. Az orvosi felhasználhatóságát Gömöry Dávid is tanúsította. A szíksóra a zólyomi vizek vizsgálata közben, 1754-ben figyelt fel. Rájött arra, hogy lényegileg ugyanazt .571