Az Egri Pedagógiai Főiskola Évkönyve. 1961. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; Tom. 7)

III. Tanulmányok a természettudományok köréből - Dr. Udvarhelyi Károly: A földrajzi táj dialektikus problémái

keresztül mindaddig, míg a geomorfológiai forma kiinduló (tökéletlen síkság) állapotába vissza nem tért. Ciklustanát humidus és aridus területékre egyaránt alkalmazta. Vizsgálati módszere azonban egyoldalúan viechanikus, amennyiben nem vette figyelembe a ciklusvonal valamelyik pontján belépő új tényezőket: a földrajzi tájba belépő új energiákat, esetleg csak a régi tényezők megerősödését vagy elhalását. Elméletét joggal érte támadás azért is, mert nála az exogén erők csak az endogén eredetű mozgások lezajlása után kezdik meg működésüket. A felszínformák fejlődése Davis-nél visszatér a kiindulás állapotába, holott a fejlődés (éppen a kölcsönhatások és belső ellentmondások rendszerének megváltozása miatt) soha sem lehet önmagába visszatérő körfolyamat. Nem lehet azért sem, mert a belső és a külső erők működése térben és időben elválaszthatatlan. Az energiák kölcsönhatásos viszonya is állandóan változik, egyiknek az ereje növekszik, egy másiké ugyanakkor csökken. Nem biztos tehát, hogy a ciklusos folyamat végbemegy — inkább az a törvényszerű, hogy nem megy végbe —. Ha például az endogén erők a félig kidolgozott maturus felszínt menetközben újból megemelik, a morfológiai táj, — elöregedése helyett — ismét fiatalabb formákat vehet fel stb. Davis ciklustana erősen mechanizálja az időtartam és a formák kapcsolatát (morfológiai korrelációs törvény). Nem veszi figyelembe, hogy a fejlődés időtartamát nem egyedül az eróziós hatások döntik el, hanem a terület kiterjedése, azonkívül a kőzetek minősége, az éghajlat, illetőleg ezek közös hatása. Mai felfogásunk szerint a földfelszín fejlődése nem ciklusos, hanem ritmusos folyamat. Ez utóbbira vonatkozó elméleteket a kölcsönhatások minden irányú vizsgálata, a belső összefüggések és ellentmondások időbeli változásának a figyelembe vétele jellemzi. A ritmusokban felismerhető „mozgásforma" (az éppen adott morfológiai állapot) tulajdonképpen a táj karakterét megszabó főtényezők csoportosulása és szintézise, a táj pillanatn}*! állapota az adott földrajzi tárgyakkal, folyamatokban kifejeződő összefüggésekkel, belső ellentmondásokkal, kölcsönhatásokkal együtt. E komplex mozgásforma továbbmozgása — a kölcsönhatások és belső ellentmondások kényszerítő ereje folytán —, azaz: új komplex mozgásformába való átmenése jelenti a földrajzi táj folytonos átalakulását, fejlődését. A tájak önfejlődését, új tényezők belépését, régiek kilépését, illetőleg egyes tényezők megerősödését vagy elhalását, a belső összefüggések és kölcsönhatások megváltozása, a táj belső átszerveződése okozza. A táj fejlődéséről, mint különleges mozgásformáról már volt szó. Arról is beszéltünk, hogy ez minőségi változás. Összegezésül megállapítjuk, hogy a földrajzi táj átalakulása: a progresszív és regresszív tényezők mozgása az ellentétek szakadatlan kibontakozása útján. Jó példája ennek éppen a földfelszín ritmusos átalakulása a belső és a külső erők állandó egymás elleni harca következtében. Itt és minden esetben a ..mozgások" belső rugóit kell megkeresnünk: .544