Az Egri Pedagógiai Főiskola Évkönyve. 1961. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; Tom. 7)

III. Tanulmányok a természettudományok köréből - Dr. Udvarhelyi Károly: A földrajzi táj dialektikus problémái

. . úgy tekintsük a dolgok és a jelenségek fejlődését, mint belső, szükségszerű önmozgásukat... A dolgok fejlődésének alapvető oka nem a dolgokon kívül, hanem azokon belül, maguknak a dolgoknak belső lényegéhez tartozó ellentmondásos fejlődésében rejlik. ... A materialista dialektika szerint a természetben végbemenő változásokat főleg a természet belső ellentmondásainak fejlődése határozza meg . . ." [11] — írja Mao Ce-tung Az ellentmondásról c. művében. A földrajzi tájak mozgásforma-változása (a fejlődés) ugyanaz a ritmusos fejlődés, amelyet a földrajzi zónákra és a klimatológiaimorfológiai tájakra Bulla Béla akadémikus is megállapított. A „ritmusok" a földfejlődés ellentmondás-viszonyainak megváltozásából, — s mint mondottuk — új ellentmondásos helyzetek kialakulásából származnak. A legnagyobb összefüggések összessége, maga az egész földrajzi burok, szintén mozgásforma. A földrajzi burok valamennyi ellentmondás, összefüggés és kölcsönhatás legtágabb foglalata. Mint ilyen, akárcsak a földrajzi táj —, a földrajzi burok is magában hordja a továbbmozgás, az önfejlődés belső feltételeit. A földrajzi tájak minőségi meghatározása A táj, valamennyi tényezőjének szintézisében és dialektikus egységében jelenik meg. A szerint, hogy egy-egy földrajzi tájban melyik tényezőnek a hatása a legkiemelkedőbb, vagy akár tömeges megjelenésével melyik tényező uralkodik benne, beszélünk felszíni-morfológiai tájakról (alföld, dombság, hegyvidéki táj, lépcsős táj, és mint tulajdonnév: Alföld, Bükk-fennsík, Hegyhát, Cseh-medence stb.), éghajlati tájakról, illetőleg területekről (óceáni és kontinentális klimaterület, monszun vidék), növényzeti tájakról (sivatag, sztyepp, lombos erdők, tundra-vidék, pampák, liánok, szelvák — nem zonális értelemben is használva —, és mint tulajdonnév is: „Mezőség", „Erdőhát", „Rétköz" stb.), és beszélünk vízrajzi területekről. Mivel a táj fogalma komplex természeti földrajzi fogalom, azért a táj minőségét meghatározó és a táj nevét adó fő tényező sem magában, hanem a többivel kölcsönhatásban működik, sőt legtöbb esetben több más tényezővel alkotott szintézisében válik uralkodóvá. Ha egy bizonyos tájban a morfológiai jellemvonások tűnnek fel elsősorban, tudnunk kell, hogy az adott formakincs az epirogenetikus ingómozgások, az általános letárolás, a szerkezeti viszonyok és a kőzetminőség közös eredményeképpen született meg. A földrajzi tájak területileg és tartalomban elkülönülnek egymástól: a) Más bennük a jelleget megrajzoló fő tényezők csoportosulása; b) Más bennük a kölcsönhatások és az ellentmondások rendszere; c) Más a tájak fejlődésének iránya és üteme; d) Mindezek alapján más az egyes tájak minőségi meghatározottsága és területi elhelyezkedése. 32 545