Az Egri Pedagógiai Főiskola Évkönyve. 1961. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; Tom. 7)

III. Tanulmányok a természettudományok köréből - Dr. Udvarhelyi Károly: A földrajzi táj dialektikus problémái

A táj valósága A tájak valóságos létét a tapasztalatok sokasága és állandósága igazolja. Azonkívül az emberek érzése, amely kétségtelenül jelzi, hogy a Bükk-fennsík a maga „köveivel", a szelíd Tisza mente, a nedves talajú Hanság, a verőfényes Balatoni-riviera, a délorosz pusztaság, a szibériai tajga, vagy ezer más része Földünknek egytől-egyig mind más természetű táj. Valamennyinek más a jellemvonása és az egyénisége, más a tudományosan analizálható földrajzi tartalma. De a megérzésen és a tapasztalaton túl a tájak objektivitását a gyakorlat is megerősíti, az a gyakorlat, amely a termelésben a tájak természeti adottságainak a kiaknázására irányul. Jól tudjuk, hogy minden tájban más adottságokkal számolhatunk. A tájak objektivitását másrészt az a gyakorlat igazolja, hogy a tájat meg tudjuk változtatni, fejlődését más irányba tudjuk fordítani. Ismerve a tájban érvényesülő földrajzi törvényszerűségeket és a táj fontosabb alkotó elemeit, egy tetszés szerinti elemet kiválaszthatunk, módosíthatunk, és ezzel közvetlenül vagy közvetve hasznos átalakításokat végezhetünk az illető területen. A tervszerű erdősítés például a hegyvidéken megszünteti a szertelen talajeróziót. Megakadályozza a csapadékvíz lerohanását, kiegyenlíti a patakok vízjárását, közvetett úton a felszín átalakulását is szabályozza. Egy másik területen az erdősítés a homokos talaj megkötésében játszik fontos szerepet, nem a talajerózió megfékezésében. Ennek a tájnak más a jellege. Már pedig az, hogy ugj^anazon tényezőnek ugyanolyan módosítása különböző területeken más-más eredményt hoz, kétségtelenül bizonyítja a tájak létét, az eredeti különbségek valódiságát. A földrajzi táj tehát valóságos tényezöcsoportosxdások eredménye. Valóságát a szovjet geográfusok zöme is elismeri. Láttuk, hogy a Szovjetunióban egy tartalmában dialektikus, felfogásában marxista új tájföldrajzi irányzat fejlődött ki (L. Sz. Berg). Amikor A. A. Grigorjev a népgazdaság érdekében kifejtendő eredményes tájkutatásról szól, szintén elismeri a földrajzi tájak objektív létét. Az ilyen kutatások fő célja — mondja — a helyi földrajzi sajátságok, és a természeti törvények helyi érvényesülésének a megállapítása. Ugyancsak a helyi sajátságok ismerete teszi lehetővé a földrajzi környezet hasznos átalakítását. A népgazdaság szolgálatára a szovjet földrajztudomány teljes készültséggel vonult fel. Amennyiben a helyi viszonyok figyelembevételével dolgozik, érdeklődését a földrajzi tájakról és azok belső egyéni felépítettségéről nem fordíthatja el. Mi lenne például, ha a. Jakutzki-medencébe — a táj sajátos tulajdonságainak mérlegelése nélkül — az ottani éghajlatnak meg nem felelő, még egyáltalán nem aklimatizált növényeket telepítenénk. A szorgos kutatással feltárt természeti adottságok tudományos felhasználása ellenben biztos alapja a termelés fokozásának. A. M. Szmirnov — mint láttuk — tagadja a táj létezését [7], de vele szemben Sz. V. Kalesznyik kimutatja [8], hogy a földrajzi táj nem .534