Az Egri Pedagógiai Főiskola Évkönyve. 1961. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; Tom. 7)

III. Tanulmányok a természettudományok köréből - Dr. Udvarhelyi Károly: A földrajzi táj dialektikus problémái

spekuláció eredménye, nem „az emberi értelem általánosító munkájának a gyümölcse", hanem kétségbevonhatatlan tárgyi valóság. Ez utóbbi véleményhez a haladó geográfusok egész sora csatlakozik. Szintézis a földrajzi tájban A földrajzi táj egyrészt térbeli fogalom. Általában a földfelszín egy horizontális kiterjedésű darabjának tekintik. A földrajzi táj azonban — még ha egyelőre csak térbeliségét is tekintjük — nem tisztán egysíkú „felület". A tájnak vertikális irányú kiterjedése is van, felfelé és lefelé. Hol van a táj felső és alsó határszintje? — egyenlő azzal a kérdéssel, meddig terjed magasságban és mélységben az a szféra, ahol a lényeges tájalkotó elemek még megvannak és működnek. Ezt nevezzük a tájszintézis szférájának (Grigorjev-féle „kölcsönhatásszféra"). A tájszintézis szférájának felső határa a légkörnek még viszonylag sűrűbb része. A sztratoszféra vehető annak, ahol a napsugarak egy részét a levegőmolekulák már visszaverik, szétszórják és elnyelik (ózon). Mégis sokkal szorosabb tartozéka a földrajzi tájnak a troposzféra, ahol az atmoszferiális táj tényezők lényegesen nagyobb hatásúak. Ez a szféra veszi át a földfelszín visszasugárzó melegének legnagyobb részét (felfelé csökkenő mértékben), ez tartalmazza a légkör egész tömegének legalább 4/5 részét, és a légóceán vízgőz-tartalmának 90 százalékát. A troposzféra a makroklimatikus időjárási jelenségek legfőbb tere, itt alakulnak ki a felhők, itt keletkezik a csapadék, itt fejlődik ki a nagy földi cirkuláció, amely a hőmérséklet eloszlásával együtt alapjaiban határozza meg a földrajzi zónák és tájak éghajlatát. Azonkívül eldönti a növény- és állatvilág általános formáját, valamint a felszín külső átalakulásának menetét. A troposzféra az anyag- és energiavándorlásnak valóban a legfőbb színhelye, sok tekintetben a troposzféra jelenségeitől függ a földrajzi tájak legalapvetőbb jellemvonásainak a kifejlődése. A tájszintézis szférájának alsó határa — ahol a tájalkotó tényezők működése még éppen észrevehető —, szintén elmosódik. Le kell hatolni addig a szintig, ahol a vulkanikus magmafészkek rejtőznek, ahonnan a gázok és a gőzök feszítő ereje mozgásokat indít vagy hegységépítő anyagot sajtol ki a felszínre. Figyelmet érdemel a simatikus áramlások (anyagvándorlás) szférája, ahol az epiro- és orogenetikus mozgások gyökere fészkel. A felszín domborzati változásainak okát az innen feltörő hatásokban találjuk meg. Ezektől a legalsóbb szintektől felfelé — egészen a földfelszínig — az összes szerkezeti elemek és szerkezeti folyamatok szerephez jutnak a tájalakításban, a kőzetek anyagával, a hőforrásokkal, a talajvízzel és a talajjal együtt. Mivel a tájak társadalmi felhasználásában és átalakításában az ásványi kincsek is igen fontosak, az a szféra is érdekel minket, ameddig az ember behatol a Föld kérgébe, hogy megszerezze a gázt, az olajat, a szenet .535