Az Egri Pedagógiai Főiskola Évkönyve. 1961. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; Tom. 7)

III. Tanulmányok a természettudományok köréből - Dr. Udvarhelyi Károly: A földrajzi táj dialektikus problémái

facsoportok is elmaradnak. Látható, hogy az erdős hegyvidék és a gyeptakarós síkság közé átmeneti területsáv ékelődik. Az átmeneti területen a két szomszéd táj fő jellemvonásai keverednek. (Minden tájban van valami „uralkodó tényező", amely a fő jellemvonásokat rajzolja meg. Ezért beszélhetünk szerkezeti, domborzati, éghajlati, növényzeti stb. tájakról.) ,,A nagyon szembeszökő jellegzetességnek is vannak mélyebb, más tényező-kategóriákba eső okai, ez sok egyéb különbséget is von maga után. Ezek a különböző kateg'óriabeli jellemvonások természetesen nem egy vonalon, nem egy határon szűnnek meg" [5], A földrajzi tájak tudományos analízise után a természeti viszonyok összességét és azok eltérését térképen is fel lehet tüntetni. Kiderül, hogy egyetlen tájtényező határa (például az Alföld határát jelző bizonyos magasságú rétegvonal) nem jelölheti ki egyedül a táj határát. Nem, mert egyrészt vonalasan és igen élesen rajzol, másrészt a domborzat csak több más tényezővel együtt adhatja meg a két szomszéd táj jellemvonásait. Meg kellene szerkeszteni ezért például az Alföldre jellemző 600 mm-es izohiétákat is, a júliusi 22 C fokos izotermákat, valamint a mezőségi és a dombvidéki talajok elterjedésének általános határvonalait is. A térképen a különböző tényezők határvonala nem esik egészen egybe, csak általában követik egymást többékevésbé párhuzamosan. Szövevényük egy átmeneti határzónát jelöl ki. A határzónán kívül eső terület a „tiszta" jellemvonásokban megjelenő másik táj, a határzónán belül eső terület az alföldi táj „tiszta magja", míg a határzónában a két táj tulajdonságai keverednek [6], A tájat megrajzoló valamennyi fő tényező figyelembe vétele az elhatárolásnál azért fontos, mert maga a táj is több tényezőnek az öszszessége. A tájak különbségét nem okozhatja más, mint valamennyi fő tényezőnek a különbsége, és e különbségeknek a szintézise. A tájak elhatárolásának tehát az a lényeges különbség az alapja, ami a szomszédos tájak domborzata, kőzetanyaga, éghajlata, vízrajza, talaja és növényzete között fennáll. Ha az eltérés rövid távon következik be és igen erős, akkor a tájhatárok élesebbek. Igen éles a tájhatár a szárazföld és a tenger, a síkság és a hirtelen emelkedő hegység, a Nílus völgye és a mellette fekvő magasabb sivatagi táblák között. Ha a különbségek széles területen át, elmosódva mennek át egymásba, a határok megállapítása is bizonytalan. Ilyen a helyzet például a nagy növényzónák határvidékén Vagy ki merne éles határokat húzni a Nagykúnság és a Hortobágy, a Délhevesi-síkság és a Jászság, a kecskeméti „táj" és a félegyházi „táj" között. Pedig megvannak a különbségek. Megérzésük ott lebeg az emberek tudatában és megszokásában is. Tudományos és gyakorlati elhatárolásuk azonban nehéz, sokszor szinte lehetetlen. Ezért kell óvakodni attól, hogy az oktatásban, különösen alsóbb fokon olyan egységes nagytájat mint az Alföld, túlságosan kicsi résztájakra osztva ismertessünk. .533