Az Egri Pedagógiai Főiskola Évkönyve. 1961. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; Tom. 7)

I. Tanulmányok a nevelés és oktatás kérdéseiről - Bély Miklós: A tanulók fizikai és pszichikai sajátosságainak szerepe a testnevelésben

A tanulók életkori sajátosságai Az előbbiekben már utaltunk arra. hogy azonos korú tanítványaink egymástól eltérő fejlettségű fizikai és pszichikai sajátosságokkal rendelkeznek. Tehát nem más sajátosságokról, hanem mennyiségileg és minőségileg, valamint a funkciókban különböző fejlettségi szintekről van itt szó. Azt szoktuk mondani, hogy ,,X tanuló kettős S alakú gerincgörbülete ágyéki hajlatának mértéke, a fiziológiás mértéket meghaladja". A fiziológiás szó itt az általános, a tipikushoz tartozó mértéket jelenti. Az attól eltérő mértékű ágyéki hajlat már egyéni sajátosság, ami a személyiség egyik meghatározója. Ezek előrebocsátása után, életkori sajátosságnak nevezzük a fizikai és pszichikai sajátosságok fejlettségének olyan mértékét és minőségét (fejlettségi szintjét), ami a meghatározott életkorra jellemző, tipikus. Az életkori sajátosságok fejlődésében törvényszerűségeket ismerhetünk fel. Ilyenek: A fejlettségi szintek meghatározott hajlam eredményeként a környezet hatására jönnek létre. A fejlettségi szintek nem állandóak, azok egymással összefüggnek és egymásra hatva fejlődnek. Különféle fejlődési szintek közös és jellemző életkori sajátosságokat alakítanak ki (pl. nemi érés). Ilyen, több életévre kiterjedő és jellemző sajátosságok a „fejlődési szakaszok" (csecsemő, kisded, serdülő stb. kor) kialakításához alapul szolgáltak. Az életkori és egyéni sajátosságok között összefüggés van. Az egyéni sajátosságok a tipikustól eltérő, különleges fejlődési szintet elért sajátosságok. (Egyéniség = életkori + egyéni sajátosságok.) Hivatkoznunk kell arra a tényre is, hogy az életkori sajátosság az általános és az egyéni sajátosság a speciális. Ebből következik, hogy a speciális sajátosságokat csak akkor tudjuk helyesen értékelni és gyakorlati munkánkban az idetartozó ismereteket hasznosítani, ha az általános sajátosságok értékmeghatározóit, azok fejlődését, a fejlődés elősegítésére gyakorolt hatások módszerét alaposan ismerjük. Ha a tanuló állandóan nem figyel, az olyan tünet, ami személyiségét meghatározza. A tanulóról azt mondjuk: figyelmetlen. Csak ténymegállapítás ez. Hogy a tanuló fejlődését e téren biztosítsuk, ismernünk kell a figyelem fejlettségének a meghatározott életkorra jellemző mértékét, fejlettségi szintjét. A figyelmet serkentő és gátló okokat elemeznünk kell, hogy így a tanuló magatartásában megnyilatkozó ellentmondást (pl. jelentős ismeret — csekély érdeklődés) feloldjuk, tehát a tanulóban a figyelem készségét kialakítsuk, illetve megerősítsük. Az életkori sajátosságokat két csoportban — fizikai és pszichikai sajátosságok csoportjában — tárgyalhatjuk. E sajátosságok részletes ismertetése tárgyunkhoz tartozik, de olyan mértékű anatómiai, fiziológiai és pszichológiai ismeretek tárgyalását teszi szükségessé, ami a rendelkezésünkre álló keretet meghaladja. A fizikai és pszichikai sajátosságok összefüggése. Az életkori sajá4* 51