Az Egri Pedagógiai Főiskola Évkönyve. 1961. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; Tom. 7)

I. Tanulmányok a nevelés és oktatás kérdéseiről - Bély Miklós: A tanulók fizikai és pszichikai sajátosságainak szerepe a testnevelésben

E helyen utalnunk kell arra is, hogy a tanuló pszichofizikai egységet képviselő társadalmi lény. Hiszen az általános iskola I. osztályú tanulója sem manó, nem valami homunkulusz: hanem egyéniség, a társadalom továbbfejlődésének letéteményese. A tanulók egyéniségét meghatározó sajátosságok állandóan fejlődnek. Azt szoktuk mondani: Nem vagyunk azok, akik tegnap voltunk! — Ez a megállapítás nem csupán ránk, felnőttekre vonatkozik, hanem tanítványainkra is. A tanulóknak egyéniségük van, és az nem merevedik meg, hanem állandóan mozgásban van, fejlődik. Végtelenül hibáztatható — a régi pedagógia egyik baklövését eredményezte — az a szemlélet, amelyik a tanulókat, mint a sorstól meghatározott és megváltoztathatatlan egyedeket értékelte. Ez a szemlélet nem csupán nevelői pesszimizmust sugározott, hanem a tanulók többségében az ambíció letörését eredményezte. A tanulót passzivitásra ítélte. Ez volt a módja annak, hogy igaza legyen azoknak, akik a születéssel szerzett testi, szellemi, vagy éppen társadalmi előjogok érvényesítését a pedagógus-munkában is művelték. Az ilyen furcsaságnak tekinthető szemlélet ma már megszűntnek tekinthető. Mindjobban általánossá lett testnevelésünkben is az a gyakorlat, amelyik a tanulók személyiségének megismerésére gondot fordít. Ennek elméleti alapja annak a szemléletnek megerősödése lett, amelyik a tanulók személyiségét nem a sorstól determináltnak tekinti, hanem azt fejlődésében értékeli. Az előbbiekben hangsúlyoztuk azt a tényt, hogy a gyermek nem a felnőtt kicsinyített mása. Most utalnunk kell arra is, hogy: — Péter személyisége nem azonos Pál személyiségével! — Két egyforma tanuló nincsen. Ha azonos korú tanulók egymástól nem különböznének, akkor a tanulókorban nem lennének személyiségek. Minthogy a tanulók egymástól lényegesen különböznek, ezért ők differenciált személyiségek. Ez a megállapítás azt is jelenti, hogy a tanulók személyiségének megismerésére különös gondot fordítsunk. Nem lehet teljes értékű az olyan testnevelés, mely fizikai és pszichikai eredményekre törekszik, de a tanulók fizikai és pszichikai sajátosságait, azok fejlettségi szintjét nem ismeri. Ennél is bosszantóbb, ha a testnevelő pedagógus a tanítványai személyiségét meghatározó sajátosságoknak csak egy-két jellemzőjére fordít gondot, és így tanítványait nem helyesen ítéli meg. Pedig, ha az esztergályos nem ismeri annak az anyagnak a sajátosságait, amelyiket meg kell munkálnia vagy rosszul ismeri azokat, úgy sok selejtet gyárt. Hasonló a helyzet a pedagógus munkájában is. Itt a selejt a tanulók személyiségének helytelen irányban történő fejlődésében jelentkezhet. A testnevelő pedagógus számára sem elégséges, ha a tanulók személyiségét csak felismeri. Arra kell törekednünk, hogy a személyiség fejlődésének okait megismerjük, hogy az okok ismerete alapján azokra hatni is tudjunk, hogy így feladatainkat igényesen teljesítsük. Nemi sajátosságok. A tanulók személyiségét meghatározó sajátos4 49