Az Egri Pedagógiai Főiskola Évkönyve. 1961. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; Tom. 7)

II. Tanulmányok a nyelv-, az irodalom- és a történettudományok köréből - Dr. Szántó Imre: Megjegyzések a Balaton-környéki „avarkori" települések folytonosságának kérdéséhez

Zalavárra tolódott át [18]. Bár sok jel arra mutat, hogy itt Keszthely környékén a pannóniai későrómai lakosság összetömörült maradékának egyik csoportjával állunk szemben, de nem zárhatjuk ki annak a lehetőségét sem, hogy csak a VI. század folyamán költözött ide a „kosárkás függő népe". A lelőhelyek legtöbbjén eddig ugyanis semmi nyomát vagy átmeneti formáját nem tudták kimutatni annak, hogy a VI. század előtt ez a kultúra itt virágzott volna. S amennyiben a „kosárkás függő népe" régészeti leletanyagában a dinnyemag alakú gyöngyök — a sírok tanúsága szerint — kb. abban az időben tűntek fel az aszszonyok viseletében, amikor a griffel és indával díszített övű férfiak kezdtek a magyarországi ,,avarkori" temetőkbe temetkezni, feltételezhető, hogy ez a Balaton északnyugati partján összetömörült kis maradék megérte a magyar honfoglalást. Ebben az esetben számolhatunk azzal is, hogy a „kosárkás függő népe" elszlávosodott vagy éppen szláv etnikumot képviselt. Miután Nagy Károly 795—800 körül megdöntötte és elpusztította az avar birodalmat, a Dunántúl a frankok uralma alá került. Az avarok színe-java a többszöri hadjáratok során kipusztult, de bizonyosra vehető, hogy kisebb-nagyobb töredékeik mégis több helyen tartották egyideig magukat. A nyugatmagyarországi avarokról ismeretes, hogy saját kagánjaik alatt még 875-ben is éltek Sabaria és Carnuntum között (Vas, Sopron és Moson megyékben), ahova Nagy Károly 804ben telepítette őket [19]. Ezenkívül a „Conversio Baguariorum et Carantanorum" említ avar területet a Rába és a Balaton között [20]. Bár feltételezhető, hogy Nyugatmagyarországon még a honfoglalás előestéjén is élhettek egyes avar töredékek, de az avar—magyar kontinuitásra nem rendelkezünk kézzelfogható bizonyítékokkal. A Kárpátmedence földrajzi névanyagában bizonyossággal avarnak mondható neveket nem ismerünk. Tagányi Károly szinte szenzációsnak tartja a Zala megyei elpusztult Avarfölde helynevet, mint „az avaroknak ezen egyetlen magyar emlékét" [21]. De régészetileg sem sikerült eddig az avar—magyar együttélést kimutatni. Ismerünk viszont olyan honfoglaláskori magyar és kora Árpád-kori köznépi temetőt, melyben a magyar sírok sorában néhány olyan sírt találtak, melyek „későavarkori" (griffes, indás) mellékleteket tartalmaztak [22]. Ha a honfoglaló magyarok jelentős avar néptöredékeket találtak volna a Dunántúl, ezekről — Németh Gyula szerint — a honfoglalás kútfői feltétlenül megemlékeznének, helynevekben vagy a magyar honfoglalók régészeti leleteiben nyomuk maradt volna [23]. Ezzel szemben a Kárpátmedence egész területén — Zalában is — jelentős a honfoglaláskori szláv földrajzi nevek száma. Németh Lajos király 847-ben a Dunántúlnak déli, Karantániával határos részét hűbérül adta a Nyitráról menekülő Pribinának. A szláv központ — Pribina fejedelem Mosaburgja — a Kisbalaton mocsarai között alakult ki, a ma Zalavár mellett [24]. Az önálló szláv államalakulat, még ha Pribina fia, Kocel uralkodásának egész időszakát is ide.479