Az Egri Pedagógiai Főiskola Évkönyve. 1961. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; Tom. 7)

II. Tanulmányok a nyelv-, az irodalom- és a történettudományok köréből - Dr. Szántó Imre: Megjegyzések a Balaton-környéki „avarkori" települések folytonosságának kérdéséhez

számítjuk, mindössze 30 évig állott fenn. A 370 utáni években már ismét a frankok gyakorolták a hatalmat a Délnyugat-Dunántúlon. Milyen lakosságot találunk Zala megyében a magyar honfoglalás előtt? Az írásos források adatai szerint a frank—avar háborúkban megritkult avar lakossághoz a IX. század elejétől kezdve a frank birodalom szervezetében délnyugatról és délről nagy szláv csoportok költöztek a Dunántúl Rába, Dráva és Duna közötti részébe, s ezeken kívül jöttek bajorok is. De a frank—avar háború folyamán csak egy része pusztulhatott ki a régi lakosságnak, a népesség másik része — amely ebben az időben tömegeiben talán már szláv, kultúrájában azonban „avar" volt — átvészelte a pusztítást és tovább élt e tájon. Pribina is minden valószínűség szerint azért választotta központjának Zalavárt, mert itt a Zala folyó mellett, nagy, régibb szláv települést talált [25], Ezt a várat Kocel kora után, legalább is a magyar honfoglalás éveiben egész Pannónia központjának számítják [26]. Zala megyének a IX. században, vagyis közvetlenül a magyar honfoglalás előtt, zárt tömegű szláv lakossága volt. Sehol Magyarország területének magyarlakta részén nem találunk olyan számarányú helynevet, mint éppen Zalában. Legsűrűbb a szláv helynevek tömege a Kanizsa és a Kisbalaton dél felől ömlő patakok vízkörnyékében (pl. Kanizsa, Börzöncze, Komárom, Eszteregnye, Szepetnek, Récse, Palin, Bakónak, Galambok, Garabonc stb.), továbbá a Zala folyótól nyugatra Belső-Zalában (pl. Szomordok, Bucsa, Zalatnok, Csatár, Pölöske, Nova, Szompács, Bördöce, Lasztonya, Csornoha, Csernec, Maróc, Csesztreg, Kalafő, Lendva stb.), míg a balatoni hegyvidéken, körülbelül Keszthelytől Szepezd környékéig, arányszámuk újra erősen csökken (pl. Balaton, Vonyarc, Lendence Alsózsid határában, Lesencepatak, Tapolca-patak stb.) [27]. Az írásos források és a helynévkutatás adatainak számbavétele után a régészeti kutatás eredményeit sem mellőzhetjük. Mi volt a magyar honfoglalás alkalmával itt talált őslakosság régészeti hagyatéka? A honfoglaló magyarság a Kárpátmedence nagy részében olyan népességet talált, mely külső megjelenésében, viseletében, félnomád életformájában s szellemi hagj'ományainak nagy részében is „avar" volt, de az avar etnikumot magába olvasztotta az egykori szolgasorból a felszínre emelkedő szlávság. Ennélfogva a Kárpátmedence koraközépkori szlávságának nyomait az itteni avarkori temetőkben szokás keresni. Ma már aligha vitatható, hogy a nagy avarkori köznépi temetők használata az avar birodalom széthullása után is tovább tartott. Az újabb hazai és külföldi régészeti kutatás e temetők hullámvonal díszes kerámiájában s egyes egyszerűbb ékszerfélékben (pl. a többszörös S-végű, a spirális csüngő jű stb. függő- vagy haj karikákban) és a két egymás felé tekintő állatfejjel díszített karperecekben jelöli meg a szláv etnikum kizárólagos régészeti megkülönböztető jelét (7. ábra) [28]. Ezeknek az ékszereknek eredetét és derivátumait a Keszthelykultúrás sírmezőkben is megtaláljuk; valószínűleg a régebbi bennszülött lakosságtól vették, át a szlávok. Pais Dezső Keszthely nevét .480