Az Egri Pedagógiai Főiskola Évkönyve. 1961. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; Tom. 7)

I. Tanulmányok a nevelés és oktatás kérdéseiről - Bély Miklós: A tanulók fizikai és pszichikai sajátosságainak szerepe a testnevelésben

a párt iránymutatásának megismerését és annak a gyakorlatban történő alkalmazását; a neveléstudomány megállapításainak, valamint az anatómia, élettan, egészségtan, lélektan munkánk területével összefüggő ismereteinek alkalmazását. A testnevelés tartalma és formája A testnevelés célja és feladatai által meghatározott testgyakorlatok eredményei a testnevelés tartalmát képezik. Az oktató-nevelő eljárás módszerének, technikai, szerkezeti és szervezési követelményeinek alkalmazását -— ahogyan a tartalom megvalósul — a testnevelés formájának nevezzük. Tehát a tartalom határozza meg a formát, a tartalom aktív oldalát. A tartalom és a forma egymással összefügg, egymásra kölcsönösen hat. így a testnevelés formája is aktívan visszahat a testnevelés tartalmára. Ez a dialektikus Összefüggés azonban csak akkor hatásos, ha annak gyakorlati értelmét mind a testnevelő pedagógusok, mind a tanulók ismerik. Ha ezzel az igénnyel nem törődünk, úgy testnevelésünkben különféle torzulások jelentkeznek. A testnevelésben jelentkező torzulások egyik előidézője pl. a l'art pour l'art testnevelés. E nézet érvényesülését elősegíti az olyan irányzat, amelyik a testnevelés részfeladatai közül egyre, pl. csak a tanítási anyag technikájára fordít gondot, vagy csak az elért mérhető teljesítmény mértékét veszi számba és ezáltal a testnevelés konkrét társadalmi célját háttérbe szorítja. Az ilyen, a gyakorlatban felismerhető helytelen irányzat, amely az oktatási anyag technikáját fetisizálja, vagy a teljesítményt a testnevelés céljának rangjára emeli, vagy a testnevelés egyik eredményét (pl., hogy a tanulók megszerették a testnevelést) végső célnak tekinti, mind a pedagógusokat, mind pedig a tanulókat a testnevelés társadalmi céljának helyes értelmezésétől megfosztja és ezáltal a testnevelés pozitív tartalmi értékeinek kialakulását gátolja. A testnevelés pozitív tartalmi értékeinek kialakulását a különféle testnevelő feladatok segítik elő. (Ha pl. a tanuló játszik, állandóan a játékszabályokban meghatározott, különféle feladatokat kell teljesítenie.) A testnevelési órán a tanulóknak a feladatok valóságos rendszeréhez kell alkalmazkodniok, illetve azokat teljesíteniük kell. (Példa erre az öltözködésnél és a sorakozásnál megkívánt formaságok, a futás, ugrás, dobás technikai követelményei, a játékok taktikai követelményei stb.) Mindezen felül még azt a megállapítást is tehetjük, hogy a tanórán sorra kerülő különféle feladatok teljesítése csak mint az oktatás eredményét tükröző tünet, illetve jelenség értékelhető. A testnevelés elértéktelenítésének egyik útja az lenne, ha a teljesítendő feladatokkal nem törődnének, ha a testnevelés óra a tanulók spontán szórakozására alacsonyodna. (A múltban ilyesmire is volt példa. De példát találunk arra is, hogy egyes követelmények előtérbe helyezése, a többiek elhanyagolása — pl. a „levente testnevelésben

1' a vak 46