Az Egri Pedagógiai Főiskola Évkönyve. 1961. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; Tom. 7)

II. Tanulmányok a nyelv-, az irodalom- és a történettudományok köréből - Dr. Bihari József: Az orosz vid-kategória kialakulásánaik kérdéséhez

azután különbözőképpen fejlesztette ki, illetőleg ,,őrizte" meg ezeket a jelentéseket hordozó igealakokat: Az* ógörög az imperf ektumban (-несов.) 2, az instansban 2, a perfektumban 3 időt alakított ki, illetve őrzött meg, a latin az imperfektumban 3, a perfektumban ugyancsak 3 időt (míg az instans aspektus alakjait szükség szerint körülírással fejezte ki); — a szláv pedig az imperfektumban 3, а еов

.-Ьеп 2 időt őrzött meg, míg az instans aspektust csak egyes igéknél fejezi ki — а соверш. вид eszközeivel. A cselekvés lefolyása különböző módjainak megfigyelése és kifejezése a grammatikai idők megkülönböztetésével együtt természetesen módosítólag hatottak a nép szemléletmódjára, ami maga után vonta nemcsak az aspektusok kifejező eszközeinek, hanem magának az aspektus tartalmának megváltozását is. Az imperfektum szemlélettel szemben álló, eredetileg két (aor. és perf.) aspektus csak az ógörögben maradt fenn, a latinban, az újgörögben ez a két aspektus egybeolvadt, amit a két aspektus közös jegye, a totális szemlélet tesz érthetővé. Egyáltalán nem meglepő, hogy a szláv nyelvekben ugyanezzel a jelenséggel állunk szemben, bár e fejlődések irányának és a fejlődés eredményeinek azonosságát vagy teljes párhuzamosságát korántsem kívánjuk még csak feltételezni sem. A fejlődésnek ez az iránya különben már az ógörögben is megvolt, ahol az aorisztosznak a kezdőpontban összpontosító szerepét az igék többségénél felváltotta a történeti múlt (a mai szláv сов. вид-hez hasonló) jelentés. A latin az aorisztosznak ezt az új jelentését egyesítette a perfektummal. A latin ige praes. perfectum alakjai zömmel a történeti múlt (aor.) jelentésében jelölik a cselekvés bevégzettségét, s csak néhány ige tartotta meg a görög perfektumnak állapot jelentését, viszont az aorisztosznak „beálló" jelentéséből a latin perfectum alakok semmit sem őriztek meg. A szláv igék совершенный вид-jükben szintén egyesítik a két totális szemléletet, de oly módon, hogy а сов. múlt idejében túlnyomórészt az ógörög aor. történeti múlt jelentését hordozzák (mi történt? kérdésre a végpontjában összpontosított cselekvést fejezik ki), de azért megőrizték a kezdőpontban való összpontosítás kifejezésének lehetőségét is, sőt egyes сов. igék az ógörög perfectum jelentését is. A kifejezés formáiban a különélés évezredei alatt természetesen oly nagy változások álltak be, hogy e közös eredet legfeljebb a formák elemeinél gyanítható vagy mutatható ki csupán. így, mint fentebb rámutattunk, egyes imperf. tövek formánsairól mutatta ki az indoeurópai összehasonlító nyelvtudomány az indoeurópai eredetet, továbbá egyes perfecta simplicia-ról (дать, сесть), valamint az igei előképzőkről, sőt talán az „üres" előképzőkről is. A szláv ige formarendszere, a formák mutatói annyira megváltoztak az indoeurópai alapnyelvi állapothoz képest, hogy ma már csak apró elemekről mutatható ki az indoeurópai eredet, a rendszer egésze is, alkotórészei is.mai állapotukban a szláv továbbfejlesztés eredményei. 464