Az Egri Pedagógiai Főiskola Évkönyve. 1961. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; Tom. 7)

I. Tanulmányok a nevelés és oktatás kérdéseiről - Bély Miklós: A tanulók fizikai és pszichikai sajátosságainak szerepe a testnevelésben

más testnevelő jelenségek belső struktúrája is, az egészet alkotó részek összefüggéseinek egysége. Ezek az összefüggések egyáltalán nem mechanikus kapcsolatok. Ellenkezőleg. A tanulók különféle fizikai és pszichikai sajátosságai és azokkal összefüggő testnevelő jelenségek is egymásra kölcsönösen hatnak, mozgásban vannak, a tanulókban ellentmondásokat hoznak létre. Az ellentmondások feloldásakor a dolgok és jelenségek változnak, átalakulnak, differenciálódnak, fejlődnek. Ebben a koncepcióban a testnevelés, mint a környezeti ingerek testnevelő rendszere, azért jelentős, mert a testnevelő ingerek a jelenségekben meglevő belső mozgás során kialakult ellentmondásokra — mint külső okok — hatnak. A jelenségekben és a jelenségek között létrejövő ellentmondások pedig — a régi és az új közötti harcban a pozitív értékű erősebb új hatások és eredmények kialakulását — a mennyiségi és minőségi fejlődést — jelentik. A testnevelés elméleti alapja A társadalmi lét minden formájának — így a testnevelésnek is — van és mindig volt elmélete. Más lapra tartozik természetesen, hogy az elmélet jó-e vagy rossz? Milyen mértékben lett általános? A jó elmélet nem pattanhat ki Zeus fejéből, hanem azt mindig a gyakorlat szüli. Az, hogy a gyakorlat alapján kialakított elmélet visszahat a gyakorlati tevékenységre és azt magasabb értékű tevékenységgé teszi, lényegében a materialista ismeretelmélet törvényszerűségét bizonyítja. Természetesen a testnevelés-elmélet is funkcióját csak akkor teljesíti, ha az elmélettel megtermékenyített, magasabb értékű gyakorlatot újra értékeljük, hogy differenciáltabb — mindig az adott viszonyoknak megfelelően —• hatásosabb elméletté fejlődjön és ezzel a gyakorlatot tovább tökéletesítse. Tudjuk, hogy a gyakorlat és az elmélet között kialakuló folyamat nem önmagába tér vissza, hanem mind magasabb szint felé — képletesen mondva, spirálisan — halad. Ez is bizonysága annak, hogy nincsen örökérvényű elmélet, nincsen örökké érvényes gyakorlat. Ezzel ellentétes álláspontot azok az antimarxista dogmatikusok képviselnek, akik az elméletet a gyakorlattól elszakítják, és ezáltal a fejlődés gátját képezik. Hogy testnevelésünket ilyen káros szemlélet érvényesülésétől megvédjük, feltétlenül szükséges, hogy testnevelő munkánk elméletileg mindig igazolt legyen. A testnevelő pedagógusokat tehát szakmai ismereteken kívül feltétlenül fel kell vérteznünk azokkal az ideológiai és politikai ismeretekkel, melyekkel a gondjainkra bízott ifjúság testnevelését — az adott objektív körülmények között — a legeredményesebbé tehetik. Ezért tartjuk fontosnak: a dialektikus és történelmi materializmusnak a testnevelő munkában történő alkotó alkalmazását; 45