Az Egri Pedagógiai Főiskola Évkönyve. 1961. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; Tom. 7)

II. Tanulmányok a nyelv-, az irodalom- és a történettudományok köréből - Dr. Bihari József: Az orosz vid-kategória kialakulásánaik kérdéséhez

lemző, jelentésüket illetően pedig megegyeznek egymással abban, hogy mind a háromnak a jelentésében benne van a cselekvés be végzettségének, totális szemléletének a jelentése. Hogy a tő itt sem idő jelentésű, hogy a cselekvés bevégzettsége itt sem egyenlő azzal, hogy a cselekvés a múltban ment végbe, mutatja a „fut. exact/', amely önálló használatban azt fejezi ki, hogy a cselekvés a jövőben egész bizonyosan be fog következni, összefüggésben pedig két jövő cselekvés közül azt a cselekvést jelöli, amelyik majd előbb fejeződik be. Minthogy a latin ige hat indicativus alakjának két töve sem lexikális (Aa), sem időjelentéssel nem bír, itt is azt kell megállapítanunk, hogy a latin ige indicativus alakjainak rendszerében a folyamat és nemfolyamat ellentéttel, vid-ellentéttel van dolgunk. Akárcsak az ógörög ige formarendszerére, a latin ige lexémájára is jellemző, hogy a két tőhöz tartozó alakok közt az indicativus alakjain kívül találunk coniunctivus, infinitivus és participium alakokat is. Az ógörög és a latin ige lexémája tehát megegyezik abban, hogv mind a kettőnek van egy imperfecturn és egy nemimperfectum formarendszere; s megegyeznek abban is, hogv az imperf. formarendszerének tagjai a cselekvés folyamatát jelölik. A főkülönbség a két lexéma közt abban van, hogy míg az ógörögben két formarendszer (aor.+fut. — perf.) áll szemben a cselekvés folyamatát jelentő alakokkal, a latinban csak egy (a perf.). Mégis az ógörög és a latin „vid-rendszer" közös eredetére vallanak azok a minden kétséget kizáró nyomok, amelyek azt bizonyítják, hogy a latin perfectum tő egyfelől az ógörög aoristos, másfelől az ógörög perfectum képzésmódjait egyesítette magában. A latin perf. tő képzésmódjai [76]: indoeur. reduplikált perf.: dedit: ieur. nemreduplikált perf.: vidit; ieur. nemredupl. erős aor.: inquit, fecit; redupl. erős aor.: tetigi; szigmás aor.: dixit, -is-aor.: vidis-ti, tutudis-ti, plantavis-ti. Aminthogy a perf. (= praes. perf.) jelentése közt megtaláljuk az ógörög aor. jelentései mellett az ógörög perfectum jelentését is: a) a történés múltja: Victor apud Liparas Duilius fűit; triginta naves cepit, quattuordacim mersit, septem milia hostium cepit, tria milia occidit, b) olyan bevégzett cselekvés, amelynek eredménye a jelenben folyamatban van: novi (megismertem) ismerek, memini (emlékezetembe idéztem) emlékszem; olyan bevégzett cselekvés, amely a jelenben már nem folyik tovább: Fuimus Troes (csak) voltunk trójaiak (= már nem vagyunk többé trójaiak). Az ógörög aor. és perf. egybeolvadását a latin perf.-ban nyilvánvalóan nem Aa árnyalatok, s nem is elsősorban időjelentések, 'hanem csak olyasmi indíthatta el, ami a két alakrendszer grammatikai jelentésében közös volt, ez pedig véleményünk szerint nem más, mint az igegyök nemfolyamat-jelentése, a cselekvés totális szemlélete. Az ógörög és a latin igék történeti korbeli formarendszerének egyezései, s a latin ige perfectumának eredete feljogosít annak feltételezésére, hogy az indoeurópai alapnyelv igéinek volt vid-rendszerűek. Hogy ez az alapnyelvi vid-rendszer maga is, főképpen pedig az igeidőkkel 4 55