Az Egri Pedagógiai Főiskola Évkönyve. 1961. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; Tom. 7)
II. Tanulmányok a nyelv-, az irodalom- és a történettudományok köréből - Dr. Bihari József: Az orosz vid-kategória kialakulásánaik kérdéséhez
A primärperfektiv, illetőleg primärimperfektiv igéket determinált, illetőleg indeterminált igék folytatásainak tartja, mint előtte Meillet, van Wijk és mások. A C. G. Regnéll nyomdokain halad Igor Nyemec. Szerinte az ismertetőjeggyel bíró determinált igék csoportjába tartoznak a nazális szuffixumos és az előképzős igék (свьтнеть, умлъчати), az ismertetőjeggyel bíró indeterminált igék csoportjába a szuffixumos tövek ( na" дати, носити, седети ), míg а 3. csoportba, vagyis a D-ra és ID-ra egyaránt használható ismertetőjegy nélküli igék csoportjába tartoznak az összes előképző és szuffixum nélküli igék, olyanok is, mint а нести (határozott!), vagy а пасти (perfektívvé lett) igék. Nyemec szerint különben minden ige felveheti az ID jelentést, ha iteratív vagy potenciális értelemben használjuk (pl.: Do nadoby(se) vejdou 3 litry = az edénybe 3 1 megy v. mehet bele). Ennyi is elegendő annak igazolására, hogy a D/ID fogalmak elmosódottságát sem Regnellnek, sem Nyemecnek nem sikerült megszüntetni. A van Wijk—Borogyics—Regnell—Nyemec determinációs elméletének főhiányosságára, vagyis arra, hogy az elmélet hívei a szláv vidpárok minden típusát egyetlen lexiko—grammatikai korrelációra, a D/ID-re próbálják visszavezetni, Ju. Sz. Maszlov [69] mutat rá először. Ő abból indul ki, hogy a perfektiválás (prefixum vagy a nazális szuffixum útján) és az imperfektiválás (szuffixum útján) ,,két teljesen különböző ,egymással semmiféle kapcsolatban nem levő korrelációból jött létre." Ezt a két korrelációt Maszlov terminológiailag is elkülöníti egymástól, s azt javasolja, hogy az egyiket jelöljük a (van Wijktől eredő) D/ID-vel, a másikat pedig terminatív—aterminatív (a továbbiakban T/AT) kifejezésekkel. A D/ID korrelációban a konkrét és absztrakt, a „határozott" és ,,nemhatározott" cselekvésről van szó. Ilyen korreláció van a szláv mozgást jelentő igéknél és másoknál (pl. (идти-ходить, видеть-видать, быть-бывать). Valamennyire jellemző, hogy pozitív (ismertetőjeggyel bíró és intenzív jelentésű) az ID, illetőleg az iteratívum. A T/AT korrelációban az osztályozás alapja a cselekvés határának jelenléte vagy jelen nem léte, a cselekvésnek valamely számára állított határra való irányultsága vagy nem irányultsága ( aufwachsen— wachsen; óizl. sofna—elaludni, sofa—aludni), A pozitív tag (ismertetőjegy + intenzív jelentés) itt а 'Г. A mai szláv nyelvekben a T/AT különbség abban fejeződik ki, hogy a T igéknek csak perfektum (закричать), vagy perfektum és Imperfektum alakjai vannak ( вырасти-вырастать), míg az AT igék csak imperfektumok lehetnek (расти). Az ősszlávban az aspektusok kialakulása előtt meglehetett mindkét korreláció, s így ebben a korszakban egyes igegyököknél négy igetípus is lehetséges volt: pl. a német tragen jelentésében: 148
