Az Egri Pedagógiai Főiskola Évkönyve. 1961. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; Tom. 7)

II. Tanulmányok a nyelv-, az irodalom- és a történettudományok köréből - Dr. Bihari József: Az orosz vid-kategória kialakulásánaik kérdéséhez

a gyűjtő jelentésen át a gyakorító jelentésig), s végül is a nemhatározott ige különböző alakjaiban olvadt egybe a nemhatározottság és határozottság jelentése, és így alakult ki a folyamatos szemlélet fogalma, amely magában foglalja az állapot, a gyűjtő, gyakorító, tartósság stb. jelentéseket. Az előképzőknek volt ugyan szerepük a vidék kialakításában, de önmagukban nem hoztak létre aspektuskategóriát. A befejezett szemlélet véglegesen csak akkor alakult ki, amikor a folyamatos aspektus már készen állott, a cselekvés kezdődése, végződése, a cselekvés mint egész stb. árnyalatok csak a folyamatos szemlélet kialakulása után olvadtak a befejezettség fogalmává. A határozottság fogalma nem ment át oly nagy fejlődésen, mint a nemhatározottságé, s nem is oldódott fel teljesen a befejezettség fogalmában. „Tehát a határozatlanság fogalmától a folyamatosság fogalmáig — ez volt a szláv aspektusok fejlődésének útja." Az N. v. Wijk és V. V. Borogyics determinációs elméletének egyik hiányossága abban van, hogy nem elég világos a határozott—nemhatározott ellentét meghatározása. N. van Wijk magyarázatában ti. ez az ellentét a szláv nyelvekből ismert konkrét és absztrakt mozgást jelentő igepárokon kívül olyan igepárokra is kiterjed, amelyekben előképzős igék előképzőnélküliekkel állnak szemben, V. V. Borogyics pedig kiterjesztette a határozottság—nemhatározottság fogalmakat a cselekvésállapot viszonyra (сести-седети), sőt a szláv egyszerű praeteritumok (aor.-imperf.) ellentétére is. C. G. Regnéll [66] továbbfejleszti a determinációs elméletet és megkísérli a határozott és nemhatározott (a továbbiakban D/ID) fogalmak pontosabb meghatározását, bár előrebocsátja, hogy ezeket a fogalmakat nem lehet elég pontosan meghatározni, mert ,,a régi nyelvi kategóriák a miénktől eltérő gondolkodás- és szemléletmódból fakadtak". Alapul veszi az N. van Wijk általánosabb meghatározásait, amelyek szerint a ,.determinált igék kevésbé bonyolult, közvetlenül valamelyik célra irányuló cselekvéseket jelölnek", míg „az indeterminált igéket a több cselekvésszakaszból álló vagy tartós, illetőleg ismétlődő cselekvések jelölésére használjuk", és megvizsgálva a folyamatos—befejezett (imperf.perf.) korreláció mai morfológiai típusait, kimutatja, hogy „a szláv aspektusrendszer az indeterminált, nem (in)determinált [67], determinált kategóriákból keletkezett" oly módon, hogy „ugyanazon igető különböző képzései egy igévé nőttek össze, és szemantikai önállóságuk helyett grammatikai funkciót kaptak". így: а принести-приносить vidkorreláció a determinált нести indeterminált носить korrelációra, а быть-бывать a nem determinált быть -a-val bővült indeterminált бывать korrelációra vezethető vissza, amely a szláv nyelvben új vid-korrelációvá alakul: primärperfektiv alapige ~ -a-val bővült imperfektivált [68] ige; az imperfektiv alapige - perfektiv előképzős ige aspektus korreláció Regnell szerint úgy jöhetett létre, hogy az előképző „determinálólag hatott". 447