Az Egri Pedagógiai Főiskola Évkönyve. 1961. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; Tom. 7)

II. Tanulmányok a nyelv-, az irodalom- és a történettudományok köréből - Dr. Bihari József: Az orosz vid-kategória kialakulásánaik kérdéséhez

Herbert Schelesniker pl. a szláv aspektusrendszerről írt tanulmányának II. fejezetében („Az aorisztosz-imperfektum aspektuskategória") [86] így kezdi: „Ha összehasonlítjuk a szláv igét a göröggel, kiderül, hogy a múlt időben és a jelen időben a cselekvés lefolyásának módja tekintetében, egy esettől eltekintve, mindkettő azonos. A szláv durativ (kurzív és iteratív) igék megegyeznek a görög igékkel, mert a cselekvés lefolyását egyformán ábrázolják mind a jelenben, mind a múltban. A szláv nemduratívák (ingressziv, mozzanatos és terminatív igék) csak a múltban egyeznek meg a görög igékkel, ahol azok az imperfektumban a cselekvés lefolyását, az aorisztoszban pedig a cselekvés kivitelét (,,den Vollzug der Handlung") fejezik ki. A szláv nemduratív igék praesens alakjai a jövő időt fejezik ki, a görög nemduratívák praesens alakjai ezzel szemben a jelen idejű cselekvést folyamatában ábrázolják." öszszehasonlítási párokként bemutatja a görög xtjiav és ószl. cisti (tisztelni) igéket, mint duratívákat és a görög óiőóvai és ószl. дати (!) (adni) igéket, mint nemduratívákat. Már a párok tagjainak megválogatásánál mutatkozik egy elég számottevő tévedés, amikor a óióővai (imperf. inf.) mellé a megfelelő несов. даёти helyett а дати (совершенный) alakot állítja. Ezért nem találja meg a StSw^t-nak megfelelő да.)о alakot, amiből aztán kissé homályos, ellentmondásos és félreértésre alkalmat adó következtetést von le — az idő és aspektus, illetőleg az Aa és aspektus fogalmainak keverésével. Kezdjük a végéről. A görög ún. praesens ( = a praesens imperfectum), mint a folyamat jelen ideje, akármilyen Aa-ú igéről van szó, lefolyásában, folyamatában ábrázolja a cselekvést, akárcsak az orosz folyamatos ige jelen ideje. A szláv nemduratívák несов. jelen idejű alakja ugyanúgy. Azt a bizonyos jövő jelentést nem az Aa, hanem а совершенный вид hordozza a nemduratív igéknél. Ha szabad a szláv совершгнный viddel párhuzamba állítanunk az ógörög igének azt az imperfektummal szemben álló „vidjét", amely az ógörög aorisztoszt és ún. futurumot egybekapcsolja, akkor azt mondhatjuk, hogy az ógörögben éppúgy, mint a szlávban, a befejezett aspektusú igének nincs jelen ideje. A szerző súlyos tévedése itt abban van, hogy az ógörög ige egy folyamatos szemléletű alakját (a praesens imperfektumot) egybevetette a szláv ige egy befejezett szemléletű alakjával Aa-i alapon. Az volna a meglepő, ha a két alak (az ógörög ,,

несов " jelen és a szláv совершенный jövő) azonos jelentésű volna. Tovább haladva az idézet eleje felé: az igeidők nemcsak az Aaokkal, hanem inkább az aspektussal vannak szoros kapcsolatban; viszont a nép szemléletmódjától függ, hogy milyen Aa-okat tud folyamatukban is, totalitásukban is szemlélni, s ennek megfelelően, milyen Aa-ú igéknek alakította ki, alkotta meg mind a két (illetőleg mind a három) vidjét. S végül még az idézet első mondatához is egy rövid megjegyzést: a múlt és jelen időben már csak azért sem lehet azonos az ógörög ige 438