Az Egri Pedagógiai Főiskola Évkönyve. 1961. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; Tom. 7)

II. Tanulmányok a nyelv-, az irodalom- és a történettudományok köréből - Dr. Bihari József: Az orosz vid-kategória kialakulásánaik kérdéséhez

a szláv igével, mert a mai állapotot véve figyelembe, a szláv ige két múlt idejével (совершенный—

несовершенный) az ógörög igének három múlt ideje áll szemben: az imperfektum (— несовершенны! ), az aorisztosz (= а совершенный вид jelentések nagy része), a perfektum, amely a szlávban csak körülírással fejezhető ki, mert a szláv совершенный вид perfektum jelentésű múlt idejének — Мать живёт, а отец умер (= halott) — inkább az ógörög perf. praesens léSvr^s felelne meg. Az igeidő-, vid- és Aktionsart-elmélet késői kibontakozásában, e fogalmak késői tisztázásában leli magyarázatát az a sok nyelvésznél újra és újra ismétlődő jelenség, amelyet hagyományképpen vettek át az indoeurópai összehasonlító nyelvészet klasszikusaitól, hogy nem határolják el élesen egymástól e három fogalmat, hanem keverik az időt a viddel, a videt az Aa-tal. Hogy csak egy példát említsünk: P. Sz. Kuznyecov orosz történeti nyelvtanának 211. lapján ezt olvassuk: „ ... a régi indoeurópai nyelvek idői — a jelen idő, aorisztosz, perfektum •— eredetileg nem időt fejeztek ki, hanem olyan jelentéseket, amelyek közelállnak a nálunk grammatikai viddel kifejezett jelentésekhez, vagyis a cselekvést az időben való lefolyásának szempontjából jellemezték, függetlenül a cselekvésnek a beszéd mozzanatához való viszonyától. . S néhány sorral alább (212. lap): az ógörögben „az egyik tő (a jelen idő és imperfektum. töve) egyszerűen a cselekvés tartósságát (длительность) fejezte ki, míg a másik (nevezetesen az aorisztosz tő) a nemtartósságot (недлительность) vagy mozzanatosságot (мгновенность), ezek pedig lényegileg nem idő-, hanem vid-jelentések". Bár lényegüket tekintve, ezek a megállapítások majdnem teljesen megegyeznek a mi felfogásunkkal, lehetetlen észre nem vennünk bennük az idő-, Aa- és vid-fogalmak keverését. Már maga a terminológia is — bármennyire szaknyelvi hagyomány — bántóan ellentmondásos: a perfektumnak, aorisztosznak nem lehet ellentéte a ,,jelen idő", aminthogy az imperfektumnak sem. Ezek a terminusok az indoeurópai nyelvtudománynak abból a korszakából maradtak ránk, amikor az ige alakrendszerének tanulmányozásában az idő állott vezető helyen. Ideje volna végleg kiküszöbölni a tudományos irodalomból. Tudvalevő dolog ugyanis, hogy az ógörög igének három múlt idejű (praeteritum) alakja van (az imperfektumban, aorisztoszban, perfektumban)

} viszont az imperíektum—aorisztosz—perfektum terminusok az orosz ,,vid"-hez hasonló kategória nevét jelölik; mindháromnak elég gazdag formarendszere van (a jelentőmód időin kívül coni., opt., imperat., part., inf.); közülük az imperfektum jelentése teljesen azonos az orosz „несов- вид" jelentésével (a különbség — a két nép „szemléletrendszerének" megfelelően mindössze abban van, hogy a görög több cselekvést tud lefolyásában szemlélni, mint az orosz, következésképp a görögben olyan igéknek is van imperfektum alakja, amilyeneknek az oroszban nincs). Contradictio in terminis tehát az imperfektum (=несов) alakok tövét a jelen idő és az imperfektum tövének nevezni, hiszen az egyik időt, a másik aspektust jelentő szó; hasonlóképpen legalábbis félre439