Az Egri Pedagógiai Főiskola Évkönyve. 1961. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; Tom. 7)

II. Tanulmányok a nyelv-, az irodalom- és a történettudományok köréből - Dr. Bihari József: Az orosz vid-kategória kialakulásánaik kérdéséhez

gória a cselekvésnek, a cselekvés végrehajtójának és a cselekvés tárgyának egymáshoz való viszonyát, amint az idő-kategória a cselekvésnek a beszédhez vagy egy másik cselekvéshez való időbeli viszonyát, amint a mód-kategória a cselekvésnek a valósághoz való viszonyát fejezi ki, ahogy azt a beszélő látja és megállapítja, tekintet nélkül a cselekvés lefolyásának módjára (ír—írogat, írt—írogatott, írna—írogatna) és tekintet nélkül arra, hogy e grammatikai jelentés nyelvi kifejezésére külön kifejező eszközt teremt-e a nyelv (читает—

читал — читал бы), vagy pedig egy már meglevő grammatikai eszköz jelentését bővíti ki az új jelentéssel (читает —прочитает), éppúgy a vid is valamely viszonyt kifejező grammatikai kategória. Ez a viszony az igemóddal kifejezett viszonyhoz hasonlítható: itt is egyik oldalon a beszélő áll, a másik oldalon pedig a cselekvés; csak míg a móddal a beszélő azt fejezi ki, hogy szerinte a cselekvés valóság-e vagy nem valóság, addig a viddel azt fejezi ki, hogy lefolyásában, folyamatában szemléli-e a cselekvést, vagy pedig teljes egészében, totalitásában (

Saussure, Dosztál stb.), illetőleg ,,valamely határában összpontosítva" (V. V. Vinogradov stb.). Hangzott a dal — Felhangzott a dal — Elhangzott a dal — e három mondatban a valóság ténye (a dal hangzása) ugyanaz; a különbség e három mondat között abban van, hogy a beszélő a dal hangzását az első mondatban folyamatában szemléli, a másik kettőben pedig telies egészében, mégpedig a másodikban kezdőpontjában, a harmadikban végpontjában összpontosítva. Tagadhatatlan, hogy a cselekvés kezdő, illetőleg végső mozzanata egy-egy pillanatig tart. Ebből azonban nem következik, hogy a „felhangzott", „elhangzott" igeformák mozzanatos cselekvést jelentenek. Vagy nézzük ezt a példát: Mit csináltál tegnap délután? — Egy Móriczregényt olvastam. — Elolvastam egy Móricz-regényt. E két mondatban az „olvastam"—„elolvastam" igék azonos lexikai jelentése (a regény olvasása) egyformán hosszabb ideig tartó cselekvést jelöl, s csak az olvasás utolsó mozzanata tartott egy pillanatig. Ebben kereshető a punktuális elmélet egyes híveinek tévedése [48]. Ök ti. a cselekvés kezdő, illetőleg végső mozzanatát, amelyben összpontosítva szemléli a beszélő totálisan a cselekvést, azonosították a cselekvés lefolyásának egy speciális módjával, a mozzanatossággal. A vid tehát nem az igében kifejezett cselekvés jellegzetessége, amint azt B. A. Szerebrennyikov [49] állítja, amikor azt mondja, hogy ,,a cselekvés jellegzetességei közt vannak az ige lexikai jelentésétől teljesen elvonatkoztatott (совершенный, несоверш.) és kevésbé elvonatkoztatott jellegzetességek", hanem a cselekvést jelentő igéknek egy grammatikai formája vagy formasora, amely viszonyt fejez ki. Ez a (két) viszony ott él minden nép gondolkodásában, és ha itt-ott némi erőltetéssel is, de elképzelhető minden cselekvéssel kapcsolatban, csak éppen grammatikai eszközökkel nem fejezhető ki minden nyelvben és még az aspektusrendszerrel bíró nyelvekben sem minden igével [50]. Abban a kérdésben, hogy a vid lexikai, lexiko-grammatikai vagy grammatikai kategória-e, nem kívánunk hozzászólni e három fogalom 28* 435