Az Egri Pedagógiai Főiskola Évkönyve. 1961. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; Tom. 7)
II. Tanulmányok a nyelv-, az irodalom- és a történettudományok köréből - Dr. Bihari József: Az orosz vid-kategória kialakulásánaik kérdéséhez
tartalmi különbségeinek kérdéséhez, hanem elfogadjuk B. N. Golovin [51] nézetét, aki elvontságuk foka szerint négy csoportba osztja az orosz nyelvi grammatikai kategóriákat és a videt az eset, szám, залог, idő stb. kategóriákkal egy grammatikai kategória-csoportba sorolja. A B. N. Golovin felsorolta jegyek véleményünk szerint is mind ráillenek az orosz ige vid-kategóriájára, ha e jegyek tartalmának magyarázatában talán nem is teljesen azonosak a nézeteink B. N. Golovinnak a cikkben ki nem fejtett nézeteivel. A vid-kategória kapcsolata a valósággal nyilvánvaló, nemcsak azért, mert a beszélő „szemlélete", vagyis az a viszony, amelyet a vid jelent, maga is a reális valóság egy darabja, hanem főképp azért, mert nemcsak a beszélőtől függ, hogy folyamatában szemléli-e a cselekvést, vagy pedig totálisan (— valamely határában összpontosítva), pontosabban: nemcsak a beszélőtől függ, hogy egy adott cselekvésnek egy általa választott szemléletét grammatikai eszközzel (vid-alakkal) kifejezheti-e, vagy sem. A „szemléletet" ti. sokszor megköti a cselekvés lefolyásának módja, az adott ige lexikai szemantikája, vagyis az, hogy egy adott ige lexikai jelentése „azáltal, hogy a megfelelő cselekvés bizonyos objektív sajátságait tükrözi, esetleg összeférhetetlenné válik valamelyik vid grammatikai jelentésével" [52]. Ennek igazolására elég utalnunk Ju. Sz. Maszlovnak idézett tanulmányára, amelyben oly élesen világít rá az orosz igék lexikai jelentésének és vidjeik grammatikai jelentésárnyalatának összefüggéseire, és amelyben szemantikai alapon magyarázza a vid-párnélküliség okait. Egyes igék ti. olyan cselekvést jelentenek, amelynek csak egyik szemlélete lehetséges, a másik még lexikai eszközökkel sem fejezhető ki, mert egyszerűen nem válhatik valósággá, más igék pedig olyan cselekvést jelentenek, amelynek csak egyik szemléletét szokta meg a nép, s ezért nem alakította ki nyelvében a grammatikai vid-párt [53]. Egyes mozzanatos cselekvések, pl. заиграть, заплакать, рухнуть stb. elképzelhetők éppen folyamatukban is, az orosznyelvben azonban a legtöbb mozzanatos ige mellett nem alakult ki a vidpárja. S így nem a beszélőtől függ mindig, hogy grammatikai eszközzel fejezzen ki bármely cselekvés-jelentést bármely vidben, mert sokszor a „szemléletnek" gondolati műveletét nem tudja végrehajtani, s így nincs meg, amit nyelvi burokba öltöztessen, vagy pedig lexikai eszközökhöz kell nyúlnia, mert az ő „szemlélete" elüt a nyelvet alkotó nép szemléletrendszerétől, s a nép nem alakította ki a megfelelő formát. Osztjuk B. N. Golovin nézetét abban is, hogy a vid-kategória nem hozható egyenes kölcsönös viszonyba az ige lexikai jelentésével. Pl. az ismétlődés lexikai jelentése nem minden igénél vonja maga után, hogy csak folyamatos alakban és jelentésben legyen használható, amint azt a vid-képzés harmadik lépcsőjéhez tartozó igék mutatják, amelyeknél az előképzős, befejezett szemléletű igéből -ыва-(-ива-),-ва-.-а-(-£-> képzővel képzett ismétlődést jelentő folyamatos igéből újabb befejezett szemléletű ige képezhető egy második előképző (пс-, ш -, пс-нс-; segítségével: крыть— закрыть — закрывать— позакрывать; слать— прислать 436
