Az Egri Pedagógiai Főiskola Évkönyve. 1961. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; Tom. 7)

II. Tanulmányok a nyelv-, az irodalom- és a történettudományok köréből - Dr. Bihari József: Az orosz vid-kategória kialakulásánaik kérdéséhez

hol pedig egyszerre mind a kettő; megállapítani, hogy а -ну mozzanatos igeképző (cselekvésmód jelentés), s ugyanakkor а совершенный видпек is formamutatója (vidjelentés) stb., stb. Ilyen és ezekhez hasonló jelenségek nehezítették meg a vid-kutatást. Ezért az orosz igealakok magyarázatában hosszú és fáradságos út vezetett az első kísérletektől az igeidők, a cselekvésmódok (Aa) és aspektusok fogalmainak tisztázásáig és meghatározásáig. Maga a kutatás az igealakok jelentésének magyarázatából indul ki, és közben a következő kérdések merülnek fel: Mi minden sorolható az ige lexémájába, a szláv ige formarendszere, amivel szorosan összefügg a szó- és alakképző elemek különválasztása, illetőleg a lexikai és grammatikai jelentéstartalom elkülönítése egyes igeformák jelentéskörében, az alakképző elemek grammatikai jelentésének tisztázása, a vid fogalma, a vidék száma stb. Itt nincs helyünk arra, hogy részletesen és minden szövevényével együtt bemutassuk azt a hosszú utat. amely M. Szmotrickijtől a mai orosz nyelvtudósokig — Ju. Sz. Maszlovig, V. V. Vinogradovig, B. A. Szerebrennyikovig s i. t. vezet. A következőkben ennek az útnak csak egyes szakaszait fogjuk bemutatni. B. A. Szerebrennyikov [6] két csoportba osztja a vid-kutatókat. Az első csoportba sorolja azokat, akik hajlamosak arra, hogy vidnek minősítsék az igei cselekvés bármilyen jellegét, pl. a tartósságot, gyakoriságot stb. A második csoportba szerinte azok tartoznak, akik a videkkel kapcsolatos minden sajátosságot a befejezett és folyamatos igékre vezetnek vissza. Vegyük sorra az első csoport képviselőit: Meletyij Szmotrickijnek 1648-ban Moszkvában megjelent nyelvtanában találkozunk először a vid-fogalom megsejtésével [7]. Ö a tő képzése alapján alapigéket és származékigéket különböztet meg. A származékigékhez sorolja a kezdő és gyakorító igéket is. Ez utóbbiak jelentésének magyarázatában felfedezi egyes képzők cselekvésmód (Aa) jelentését (теплею, жестею, белею stb.), az -аю, -яю végződésben pedig a gyakorító jelentést (бегаю, храняю, летаю stb.). M. Szmotrickij az orosz ige alakjai közt négy múlt időt különböztet meg, a múlt időalakoknak a megnevezése pedig arról tanúskodik, hogy Szmotrickij gyakorlatilag megérezte a vid-különbségeket, ha elméletileg nem is tudta ezt a sejtését kifejteni. Szmotrickij nyelvtanának az igékről szóló része világosan mutatja, hogy a cselekvésmódok, igeidők és aspektusok mily káoszba vegyülnek benne össze. Ezeket a fogalmakat feltárni, egymástól elhatárolni volt hivatva a későbbi korok orosz nyelvtudománya. Ju. Krizsanyin három videt különböztet meg: mozzanatos, gyakorító és határozatlan videt. I. Tyimkovszkij is mozzanatos, gyakorító és határozatlan vidékről beszél. Ludolf „Русская грамматика

1' (1696) című művében szintén egyszerű (alap-) és származékigékre osztja fel az igéket [8]. A származék 421