Az Egri Pedagógiai Főiskola Évkönyve. 1961. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; Tom. 7)

II. Tanulmányok a nyelv-, az irodalom- és a történettudományok köréből - Lőkös István: Miroslav Krleža magyarul

színjátszás híve, gyűlöli a merev akadémizmust, s boldog, ha a színész a maga ötletével, észrevételeivel teszi teljesebbé a színpadi alakot. Itt nálunk erre az örömre gyakori alkalma van, hiszen olyan remek színészek állnak a színpadon . . . Tőkés Anna, Lukács Margit, Major Tamás, Várkonyi Zoltán. Básti Lajos, Apáthy Imre, Somló István, Kálmán György . . . Sztupica gyakran tapsol a próbákon, gyakran szól fel a színpadra tört magyarsággal: jó, kitűnő . . . Élvezi a munkát. S élvezettel beszél róla a szálló csendes halljában is. Egy kicsit mindig megjátssza azt, amit elmond. Egy mosollyal, egy finom, kifejező mozdulattal, hangsúllyal. A kereső ember, a lényeget kutató művész. Rendez most is, most, e csendes beszélgetés közben" [39], A darab, a maga félelmetes krlezai világával a tudós rendező munkája nyomán méltán aratott hatalmas sikert. A Glembay urak pénzhabzsoló, gyilkos és rothadt világa a realitás megdöbbentő és hátborzongató erejével pompásan érzékeltette Krleza írói zsenialitását. A Glembayok évszázadokon át halmozódó aljasságának fekélye pattan szét a drámában, s az alapjaiban remegő burzsoá família itt már valóban lefelé vonul „a horvát élet. . . annyiszor megénekelt színteréről." A pusztulástól még a valamennyi Glembavnál különb Glembay, Leone sem menekülhet, a gyilkolás, ami a Glembayok évszázados mestersége, őt is magával rántotta a mélybe. „Tizenegy éve nem voltam ebben a házban - mondja a darab végén —, mert féltem a bűntettől, s mikor egy szép napon mégis betettem ide a lábam: azonnal orromba csapott a ver szaga!" [40]. És gyilkolt ő is, mint előtte már annjá sok Glembay. A különbség a kétféle gyilkolás között csupán annyi, hogy míg amazok önző céljaik érdekében milliókat küldtek a halálba, addig Leone mintegy jogosan gyilkol, mégpedig szavakkal, amikor apjának szemébe vágja az igazságot, hogy a ringvóból lett Castelli bárónő, az ő mostohaanyja, a Mondschein szonátával huszonegy éves korában őt is elbájolta, csak azért, hogy megszabaduljon minden ellenőrzéstől, s azóta hozzá hasonlóan — még nagyon sok állandó házi vendéget. „ . . . Mit gondolsz kérdi apjától —-, az az ütődött Ballocsánszky főhadnagy a te bridzsed kedvéért jár ide, vagy azért, mert őt is elbájolta a báróné őméltósága? Rabja lettél egy ringyónak, s nekünk évek óta lesütött szemmel kell járnunk miattad!" És ez a nő uralja a hatalmas Glembay jövedelmet, amíg mások éhen pusztulnak, leugranak az emeletről megélhetés hiányában, vagy éppen a méltóságos bárónő hintajának kerekei között lelik szörnyű halálukat. A bemutató után a kritikai méltatásban — érthetően — nem volt hiány. A lapok kivétel nélkül nagy elismeréssel szóltak az előadásról, ami voltaképpen annyit jelentett, hogy Magyarországon — kritikusok és közönség — egyaránt megértették Krleza nagy írói szándékát [41]. A Glembay Ltd. kiadása és színházi bemutatása után csakhamar napvilágot lát magyarul egy másik Krleza-mű is, a Filip Latinovics hazatérése. A regény az Európa Kiadónál jelent meg. Illés Sándor for.412