Az Egri Pedagógiai Főiskola Évkönyve. 1961. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; Tom. 7)

II. Tanulmányok a nyelv-, az irodalom- és a történettudományok köréből - Lőkös István: Miroslav Krleža magyarul

ezredes, a tizenhetesek parancsnoka"; felesége, Glembay-Bárbóczy Olga; „Örkényi és magasfalvi Ramong Geyza főhadnagy, az ezred büszkesége, a tübingeni egyetem matematikai díszdoktora" és még sokan mások. Az elbeszélés főhőse kétségtelenül Örkényi és magasfalvi Ramong Geyza — aki „meglehetősen bonyolult egyéniség volt", s aki amolyan megjavulni akaró dzsentri ivadék. De mellette találunk még egy egész sor hasonló figurát is az öreg Ramonggal az élen, aki, „mint falábú rokkant... a számvevőségre került, s. mint tisztviselő, a svadron utáni melankolikus vágyakozásban kerek húsz esztendőt töltött különféle katonai számvevőségi irodákban, hogy azután egy szép napon teljesen deklasszálva, nyugállományba helyezzék" [36], És nála is tipikusabb alak aztán Kállay Bandi, a „nagy nőcsábász", aki „ . . . már tizenöt esztendeje szakadatlanul szerelmes, méghozzá boldogan szerelmes legalább harminc nőbe . . ., mindig elegáns, mindig kikent-kifent, frissen fürösztött, keze-lába ápolt, . . . simára borotvált, púderezett, edzett, masszírozott és kiegyensúlyozott, gonorrhea-mentes, higannyal impregnált, kipurgált és gáláns beteg ..." [37]. Ez a „kikent-kifent", deklasszálódó és már úgyszólván semmire sem használható huszártiszti galéria gazdag polgárkisasszonyokra, gyógyszerész-egykékre vagy „háztulajdonoscsemetékre" vadászik, hogy majd később maga is, mint háztulajdonos vágja zsebre a neki járó „nyolc százalékos lakbért". A magyarországi dzsentri típusának ilyen értelmű bemutatása teszi hát igen érdekessé számunkra a Glembay-ciklust, amely hangvételével, leleplező módszerével, kemény kritikájával voltaképpen a nagy XX. századi családregények közé sorolható, bár — épp a dráma-trilógia beépítése miatt — egészen sajátos jellegű. De ennek ellenére sem nehéz meglátni a rokonságot az Artamonovok, a Buddenbrook ház, A Thibault-család és a Glembay-ciklus között. A polgárság nemzedékről nemzedékre való elaljasodásának, életképtelennéválásának krónikáját kapjuk valamennyiben. A „Glembajevi" prózai részének bemutatása után rövidesen sor került az egyik Glembay-dráma (A Glembav Ltd.) magyar nyelvű tolmácsolására is. Az elismerés ezért megintcsak Dudás Kálmánt illeti [38]. Kétségtelen, hogy Krleza magyarországi ismeretének kiszélesedését ez a darab segítette elő leginkább. 1958. január 29-én került sor ugyanis a dráma első magyarországi bemutatójára a budapesti Nemzeti Színházban. A rendezést a belgrádi Nemzeti Színház Európa-hírű rendezője, Bojan Stupica végezte, méghozzá óriási sikerrel. Munkáját már a próbák alkalmával is nagy érdeklődés kísérte, s az elmélyülő, valóban művészi alkotómunkát végző Stupicáról 1958. január 17-én a Film Színház — Muzsika c. hetilapban már ilyen elismerő sorokat olvashattunk: „Sztupica — a próza karmestere", „muzsikus", „festő", „színész", „polihisztor", akinek a vérében van az egész darab. „Érdekes ember Bóján Sztupica, jugoszláv Állami-díjas rendező, a Nemzeti Színház vendége. S nemcsak külsőre. Érdekes és rokonszenves. A modern .411