Az Egri Pedagógiai Főiskola Évkönyve. 1961. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; Tom. 7)

I. Tanulmányok a nevelés és oktatás kérdéseiről - Dr. Berencz János: A példák felhasználása pszichológia oktatásunkban, különös tekintettel szocialista iskolareformunk alapelveire

Végül — a gyermeklélektani előadásokban is gazdag, szinte kimeríthetetlen kincsestárat szolgáltatnak számunkra — a nagy íróknak a gyermekkorral foglalkozó alkotásai. (Például Tolsztoj, Dickens, Anatole France, Zweig, Mark Twain, Gorkij, Móricz Zsigmond, Karinthy stb. művei, hogy csupán néhány jelentőset ragadjunk ki [20].) * * * A példák különböző témákhoz kapcsolódó felhasználásával összefügg néhány gyakorlatilag fontos, metodikai kérdés. Ilyen problémák: a) Mikor alkalmazzunk példákat? Egyes pszichológiai fogalmak magyarázatának beindításához (induktív módon), vagy a fogalmak, törvényszerűségek előrebocsátása után? E tekintetben kétségkívül eltérések mutatkoznak a középiskolai és főiskolai pszichológia-oktatás között. A középiskolában ugyanis gyakoribb az induktív eljárásmód, de ott sem feltétlen, abszolút elv. Nézetünk és tapasztalataink szerint a főiskolán a fogalmak meghatározásánál többnyire nem szükséges induktív ütőn eljárnunk, de a fogalmak finomabb differenciálása, mélyebb megértése érdekében már feltétlenül kívánatos példákat elemeznünk. (Pl. az „észlelés" fogalommeghatározásakor nem szükséges konkrét példából kiindulnunk, de az észlelési folyamat elemzése példa nélkül aligha lehetséges; előrebocsáthatjuk a „gondolkodás" meghatározását, de az észlelés, mint egyszerű tükrözési folyamat és a gondolkodás, mint legmagasabb rendű tükrözés megértése konkrét példa nélkül nem képzelhető el; hasonlóképpen példák szükségesek az érzelem és megismerési folyamatok, az egyszerű, tudatos cselekvés és a szoros értelemben vett akarati cselekvés differenciálásához.) A példából való kiindulás, az induktív eljárásmód kívánatos, indokolt lehet bizonyos sajátos pszichikai jelenségek, törvényszerűségek magyarázatakor (pl. a kontrasztjelenségnél; az ún. „pregnancia"-törvényszerűségénél stb.). Az említett esetekben egy idegen szó, fogalom elvont, hosszadalmas, előzetes magyarázata helyett egyszerűbb, rövidebb a konkrét példából, esetből való kiindulás. A már megmagyarázott, kialakított fogalmak fiziológiai alapjainak mélyebb megértését szolgálják a pszicho-pathológiai esetek, példák (pl. az észlelésnél, figyelemnél, gondolkodásnál, akaratnál). A mélyebb világnézeti, erkölcsi-politikai, társadalmi összefüggések konkrét-szemléletes megértését pedig részben a haladó, értékes műalkotások köréből választott példák, részben a termelés, mai társadalmunk életéből vett példák szolgálhatják hatásosan, meggyőzően, érzelmekre is hatóan. b) Ugyanazt a példát különböző témáknál, több oldalról is megvilágítva használhatjuk fel (ezek az ún. „láncpéldák"). A tankönyvek többnyire csupán a kifejezetten több rész-mozzanatra bomló pszichikai folyamatoknál (pl. gondolkodási fázisok, akarati folyamat részei stb.) alkalmaznak összefüggően láncpéldákat. Nem helytelen azonban más esetekben is „visszatérő példákat" alkalmaznunk, amelyek láncszerűen összefogják, szemléletesen, dialektikusan összekapcsolják az anyagot (pl. a gondolkodási folyamatnál alkalmazott példát felhozhatjuk az in3 33