Az Egri Pedagógiai Főiskola Évkönyve. 1961. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; Tom. 7)

II. Tanulmányok a nyelv-, az irodalom- és a történettudományok köréből - Dr. Szokodi József: Revizionizmus és osztályárulás

nistái más. újszerű eszközökkel vélik igazolhatónak, mint elődeik. Ezért a mai revizionizmus részben más, mint a századforduló és a század első évtizedeinek revizionizmusa. A mai revizionizmus általános arculatát az új egyetemes törvényszerűségek érvényesülése, az objektív és szubjektív tényezők egész sora, azok összhatása határozza meg. Ezen belül a fő tényezőt a szocialista világrendszer, valamint a marxizmus—leninizmus növekvő befolyása képezi. A modern revizionizmus a leninizmus jelszavával áll elő, e jelszóval takarózva igyekszik csökkenteni a szocializmus sikereit, s védelmezni a kapitalizmus még meglévő hadállásait. A modern revizionizmus az egyes országok belső viszonyainak megfelelő, sajátos arculatot vesz fel, de jellege, iránya, célja nem különbözik. III. A jelenkori revizionisták szocializmus elleni támadásának egyik legnyíltabb formája a proletárinternacionalizmus elvetése. A proletárinternacionalizmus elleni támadást a „nemzeti kommunizmus" jelszava alatt végzik. Ez annyit jelent, hogy nyíltan nem vetik el a marxizmus— leninizmust, sőt magukat leninistáknak nevezve indítanak támadást a szocializmus ellen. Az SZKP XX. kongresszusa után, amely a marxizmus—leninizmus szemszögéből helyes bírálatot gyakorolt a szocialista országok közötti kapcsolatokat illetően is, a revizionisták felkapták és egyoldalúvá változtatták azt az elvet, amely szerint a szocializmus felépítésének általános törvényszerűségei az egyes országok történelmi sajátosságainak figyelembevétele alapján érvényesülnek. Az egyes országok hagyományai, különlegességei, nemzeti sajátosságai mögé bújva, támadást indítottak a szocializmus általánosan érvényesülő törvényszerűségei ellen és így a szocializmusnak kizárólagosan a nemzeti sajátosságok alapján való felépítése eszméjét hirdették meg. Ez az un. „nemzeti kommunista" eszme szervesen kapcsolódott a „demokratikus szocializmus" reformista eszméjéhez, amely szerint napjainkban a szocializmusba való átmenet az osztályok felbomlása alapján már a kapitalizmusban megkezdődik. Ha pedig ez így van — mondják a „nemzeti kommunizmus" képviselői, — akkor, mint ahogy ezt Nagy Imre is kifejtette, a munkásosztály a nemzet egyetemes érdekeit nem rendelheti alá a maga osztályérdekeinek, a munkásosztály nem szabadíthatja fel önmagát anélkül, hogy azzal együtt az „egész nemzetet" fel ne szabadítaná. Ez marxista formulának tűnik, de ha alaposabban megvizsgáljuk, akkor azonnal előbújik a revizionista szólam az osztályok békés együttműködéséről. A revizionisták a „nemzeti kommunizmus" jelszava alatt a burzsoá nacionalista ideológiát csempészik be a munkásmozgalomba. Az a céljuk, hogy atomizálják, alkotórészeire bontsák a szocialista világrendszert, hogy a szocialista országokat egymástól elválasszák és így az imperialista támadás elleni védekezésben lehetetlenné tegyék őket. A „nemzeti kommunizmus" a szocialista országok közötti érintkezési formákat nem .320