Az Egri Pedagógiai Főiskola Évkönyve. 1961. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; Tom. 7)

II. Tanulmányok a nyelv-, az irodalom- és a történettudományok köréből - Dr. Szokodi József: Revizionizmus és osztályárulás

tudja másként elképzelni, mint pusztán diplomáciai kapcsolatoknak, amely kapcsolatok semmiben sem különbözhetnek a szocialista és a kapitalista országok közötti kapcsolatoktól. Ezt az elvet pl. Florezak azzal indokolta, hogy ma mindkét rendszer, a kapitalista és a szocialista rendszer is egyfelé tart, az egységes világrendszerben való összenövés felé és ezért az egyes országok közötti különbségtételnek a világpolitikában ma már semmi helye nincs. Bibrowszki az egyik lengyel újságban a „nemzeti kommunizmus" eszméjét így indokolta: ,.A szocialista internacionalizmus ma abban áll, hogy a kommunista és munkáspártok és a szocialista országok erősítik a helyes kapcsolatokat egymás között és ezek a kapcsolatok az egymásmellettélés elvein alapulnak." Ügy fogják fel a kérdést, hogy a szocializmus megvalósítása minden ország magánügye és éppen ezért a szocializmus érdekében való nemzetközi összefogás mesterkélt, erőltetett és a nemzeti érdekek elleni agresszív cselekedet. Popovics jugoszláv vezető a szocialista országok közötti normális kapcsolatok alapvető kritériumává a teljes külpolitikai függetlenség és önállóság elvét tette, amely alatt azt értette, hogy a szocialista országok ne törődjenek, ne foglalkozzanak egymás gondjaival, mindenki haladjon a maga által meghatározott sajátos nemzeti úton. Ezek a „nemzeti kommunista'' érvek azt a célt szolgálják, hogy megbontsák a szocialista tábor gazdasági és politikai egységét. Tagadják a szocialista tábor szükségszerű együttműködését. A revizionisták „nemzeti kommunizmusa" nagyszerűen egybevág az imperializmusnak a szocialista tábor felbontására irányuló, ill, irányult általános és konkrét terveivel. Elég, ha ehelyütt csupán az imperialisták un. „kétszakaszos" taktikájára utalunk, amit Walter Lippmann amerikai publicista így fogalmazott meg: ,.Minden okunk megvan azt hinni, hogy a „csatlósok" felszabadulása kétszakaszos. Az első szakasz a titóizmus, vagyis a nemzeti szabadság, amely nem kommunistaellenes, és amely megmarad a szovjet katonai és politikai befolyás övezetében. A második szakasz a teljes szabadság, bel- és külpolitikailag" [7]. Az, amit W. Lippmann „titóizmusnak" nevez, lényegileg a „nemzeti kommunizmus". A „nemzeti kommunizmus" pedig nem más, mint a revizionizmus legmodernebb válfaja. S mindez a JKSZ 1958-ban kiadott programtervezetében látott összefüggő megvilágításban napvilágot. A tervezet rendkívül érdekes módon, marxi—engelsi gondolatokat hamisan magyarázva határozza meg a JKSZ célkitűzéseit és viszonyát a különböző nemzetközi irányzatokhoz, a kapitalista és a szocialista világrendszerhez. De a programtervezet egész alaphangneme, alaptendenciája revizionista jellegű. Teljesen szemben áll mindazokkal a lenini törekvésekkel, amelyek a mai nemzetközi viszonyok között a szocialista országok közös feladataiként szerepelnek. Az un. semlegesség egy olyan sajátos politikai vonalat eredményez, amely eleve lehetetlenné teszi, gátolja a szocialista fejlődést Jugoszlá21 321