Az Egri Pedagógiai Főiskola Évkönyve. 1961. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; Tom. 7)

II. Tanulmányok a nyelv-, az irodalom- és a történettudományok köréből - Raisz Rózsa: Adatok Mikszáth szóláskincséhez (Néhány csoportnyelvi eredetű frazeológiai eredetű kapcsolat Mikszáth nyelvében

gabonamag őrlésével kapcsolatos, a két kővel összetört mag a szemléleti alapja. Ma is rendkívül expressiv. A lépre kerül szólásnál gyakoribb a lépre csal, de szólásgyűjteményeinkben előfordul az előbbi változat is [29]. A madarászok nyelvéből vettük át. A lépesvessző ősi madárfogó eszköz, enyvvel megkent vékony botocska, madáreleséggel meghintve. A XVII. században a legelterjedtebb módja a madárfogásnak [30]. Hogy milyen gyakori volt, azt nemcsak a korabeli irodalomból tudjuk, hanem abból a számos szólásból is, ami emlékét a legelevenebben őrzi. (Hányja, veti magát, mint a lépes madár [31]. — Alig hányja el a lépes vesszőt, máris megfogta a madarat. — Ragadós, mint a lép. — Okos madarász idejében szedi fel a lépet [33]). A köznapi beszédben szólásunknak a madarászokkal való kapcsolata teljesen elhomályosult, még jobban, mint a horogra került halászati vonatkozása. Mikszáth sem kelti fel használatakor az eredeti képzetet: ,,— Lépre kerültél, Csernyiczky Mihály! — kiáltá a kis ember csuháját levetve. — Kötözzétek meg!" [34]. A kereket old a meggyorsuló járású szekérről vett kép [35], A megkötött kerék a fékezés egy módja. Az eloldott kerekű, tehát hirtelen nekilendülő szekér igen szemléletesen illusztrálja a hirtelen nekiiramodó, elillanó ember mozgását is [36]. A régebbi nyelvben úgy élt, hogy valaki után megoldja a kereket. Még Mikszáth is egy mainál régibb alakot használ: „Na, akkor már én sem állhattam tovább, elfogott a düh, összeszorítottam az öklömet. . . szerencséje, hogy megoldotta a kereket" [37]. A véka szó is sok frazeológiai kapcsolatunk tagja. „Budai vékával fizet. — Marok nem véka. — Véka eső, köböl sár. — Marokkal a magot, nem vékával" [38] szólásainkban világos, hogy mértékegységet jelent, ellenben a következőkben nagy edényt, nagy kosarat: [39] „A nap fényét nem rejthetni véka alá. — Nem kell gyertyát véka alá rejteni. — Nem kell véka alá rejteni a tudományát" [40]. Ez a forma áll közel a mai használathoz, értelmileg is megegyezik, elrejt, eltitkol. Némi alakváltoztatással, de ilyen értelemben él Mikszáthnál is. „Üljön le, és húzza közelebb a székét, majd elmondom. Hiszen úgy sem maradhat véka alatt" [41]. Hasonló értelmű a belát a szita alá is, átlát a szitán alakban van meg Margalitsnál, Erdélyinél, Balassánál. „Az egészben az a különös — vélte Boldizsár —, hogy a szakácsnéjáról és annak porontyáról nem emlékezik meg, pedig az egész világ belát a szita alá" [42]. A falusi embernek sok állattal kapcsolatos megfigyelése is szólássá érlelődött. Mikszáth humoros stílusában különösképpen mint túlzások szerepelnek az ilyen tárgyú igés szerkezetek. „A fekete város"-ban ezzel az érdekes formával jellemzi az egyik lőcsei tekintélyes polgárt, Gosznowitzer uramat: ,, . . . felette fösvény volt, aki akár Krakkóig elhajtott volna egy kecskét egy petákért" [43]. Pontos megfelelőjét gyűjteményeinkben nem találtam meg, de Margarits [44] hasonlót közöl, Szirmay Antal 1805-ös kiadásából vette 17* 291