Az Egri Pedagógiai Főiskola Évkönyve. 1961. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; Tom. 7)

II. Tanulmányok a nyelv-, az irodalom- és a történettudományok köréből - Raisz Rózsa: Adatok Mikszáth szóláskincséhez (Néhány csoportnyelvi eredetű frazeológiai eredetű kapcsolat Mikszáth nyelvében

felidézi bennünk, ezzel is szemléletesebbé teszi azt, amire mondjuk. A Mikszáth-használta alakváltozatok Erdélyi, Margalits szólásgyűjteményeiben is előfordulnak. A széllel kapcsolatban: „Görgey Pál jó eleve értesült erről a hangulatról, nem tudta ugyan, honnan fúj a szél, de látta, hogy fúj. Ejh, majd elül a szél, és nem fognak mozogni a falevelek" [21]. A használat érdekessége az, ami egyébként nagyon jellemző Mikszáth stílusára, így tesz hasonlatainál és egyéb átvitt értelmű szóhasználatainál: nem elégszik meg az egyszeri használattal, továbbviszi az egész gondolatsorra. Erre utal a fenti szólás sokkal konkrétabb beillesztése, az eredeti képzet erősebb igénybevétele, mint az a mai nyelvhasználatban szokás. A következő idézetben nem bontja így fel a szólást: „De tudjuk, honnan fúj a szél. Ne érjem meg a holnapi napot, ha nem a sánta Maricsek szabó szítja a botrányokat kenyéririgységből" [22], A nagy szelet vert szólás, nézetem szerint, szóláskeveredés a szelet vet és a nagy port vert fel szólásból. Az alábbi három példa azt szemlélteti, hogy használatuk is azonos; azt jelenti, hogy híre kerekedett a dolognak. 1. „Jókai hüledezve látta, hogy egyszerre milyen nagy port vert fel" [23], 2. „Képzelhetni, mekkora gyorsasággal szivárgott szét Rozsnyón az eset, és milyen port verhetett fel!" [24]. 3. „Molnár Pálék kiköltözése az országból nagy szelet vert mindenfelé" [25], A Mikszáth-használta igés szerkezetű szólások is a paraszti életnek nagyon sok területét ölelik fel. A most következők egy-egy falusi iparosmesterség szavaiból kerültek a köznyelvbe. Gyakori a nagy fába vágja a fejszét mindenféle stílusban. Olyan jelentésben él, hogy nagy munkába, nagy dologba kezd. Ma már az eredeti kép, a favágás alig-alig idéződik fel bennünk, ha halljuk. Ezért tükrözi a régebbi nyelvállapotot az, hogy Mikszáth mindenkor továbbfejleszti a képet, sokkal konkrétabban utal a favágás tényére, mint a mai nyelv: „— Nagy fába vágtuk a fejszénket — folytatá —, de nem azért ám, hogy kegyelmetek az apró gallyait maguknak tördelgessék" [26]. „— Hiszen elvinni szívesen elviszlek, de ami a többit illeti, roppant fába vágtad a fejszédet — még ha aranyból van is a fejszéd" [27]. Az utóbbi idézet azért is érdekes, mert bár a fejsze hasonlat nemcsak a szólásban, hanem a mondat további részében is folytatódik, sőt az arannyal népmesei hangulatot teremt, jelentése mégis egészen eltávolodott a konkrét munka jelentésétől, hiszen Katánghy választási cselszövése aligha nevezhető jó értelemben munkának. A két kő közé került szólásnak szintén régebbi, az eredetére jobban mutató formája a „két malomkő közé került" [28] ahogy „A Noszty fiú esete Tóth Marival"-ban szerepel. Ma az az értelme, hogy két kellemetlen dolog közül kell kikeverednie. Konkrét, eredeti jelentéstartalma a 290