Az Egri Pedagógiai Főiskola Évkönyve. 1961. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; Tom. 7)

II. Tanulmányok a nyelv-, az irodalom- és a történettudományok köréből - Dr. Bakos József: Comenius és az emberi beszédhang vizsgálata. (Adatok a beszédhang kutatásának fejlődéstörténetéhez)

a szájban mozgó szervet jelöli meg és a kiejtési hibázásokat, a hangképzésben tapasztalható hiányosságokat „a imbecilitate linguae" vezeti le. Nicolai Perotti is (Cornucopiae Linguae Latinae, 1489) nagyon jellemzően azt írja, hogy a beszédhibás emberek (blaesi, balbi) ,,

lingua impediti sunt". Theodor Bibliander (De Ratione Communi Omnium Linguarum) arra mutat rá, hogy a nyelvi hibák valójában „vitia oris et linguae". így a nyelvi hibák forrása lehet a lingua mollis, illetőleg a lingua lata. J. C. Scaliger (De Causis Linguae Latinae, 1540) még tömörebben fogalmazta meg erre vonatkozó nézetét: „Blaesitas est vitium oris et linguae." Madsen is elsősorban a fentebb említett forrásokat követve állítja azt, hogy pl. az sz és az r hangokat „propter imbecillitatem linguae non possunt proferri" a hibás beszédű emberek. A XVII. század első felében megjelent nyelvtanokban és általában a nyelvkönyvek, szótárak stb. előszóiban utalás történik a helyes kiejtés gyakorlásának fontosságára és az ezzel kapcsolatos fonetikai ismeretek tanításának, tudásának jelentőségére (vö. pl. Catharini Dulcis Schola Italica iam saepius renouata, in qua praecepta beneloquendi faciliori Methodo proponuntur ... 1631). Comenius elődeinek és forrásainak gyakorlatát követve, a nyelvi hibázás, a helytelen kiejtés fonetikai vonatkozásait is igyekszik feltárni. A Triertium Catholicum-han (Caput VI. 13) világosan megírja, hogy minden hang képzésének megvan a maga fonetikai mechanizmusa, s ha erre valaki nem ügyel, akkor „pronuntiatio vitiosa, blaesa, balba, intelligibilis fit". Ebben a tekintetben Comenius is különös figyelemmel kísérte a két — szerinte legfontosabb — beszélőszervnek, a nyelvnek és a száj üregnek szerepét. Különösen a nyelv nagy szerepét emeli ki: „Lingua (értsd: 'Zunge') prodeuntibus e pulmone sonus sic vei sic transformandis moderator." Nem véletlen tehát, ha Comenius is a nyelvi hibák forrását, okát elsősorban a nyelvben keresi és találja meg. A hibásan beszélők „male linguati homines". Ezek közé sorolja a következő típusokat: 1. „Traulus, qui canis iram imitari nequit, id est r non pronuntiat", 2. „Blaesus: non recte sibilans", 3. ,,Balbus: lingua titubans" (vö. Atrium: Textus, XXIX.). Comenius — nem véletlenül — a logopédiai ismeretek nyújtásában is igen jelentős munkát végzett, s Comeniust, a nyelvpedagógust ezen a területen is hathatósan támogatta a filológus Comenius, ugyanis elődeinek és kortársainak hasznosítható eredményeit, adatait bőven hordta össze. Sokat tanult Arisztotelésztől ebben a tekintetben is. Arisztotelész szerint ugyanis a nyelvi hibák ismerete előfeltétele annak, hogy a javítás módozatairól is sikerrel gondolkozhassunk. Ezért írja le részletesen ő is a nyelvi hibákat. A blaesitas Arisztotelész szerint akkor jelentkezik, ha „literam quandam exprimere non possunt vei literam praetermittunt". (Problematum Sectio XI.. Lugduni, 1590.) Ezt a jellemző kérdést is felteszi: „Cur pueri magis quam viri lingua haesitant?'' S mivel valóban gyakori az ún. gyermekkori pöszeség, illetőleg bizonyos hangoknak hibás kiejtése, a beszélő közösség kiejtési normájától eltérő képzése, ezért a nyelvi könyvek nyújtsanak feltétlenül olyan 274