Az Egri Pedagógiai Főiskola Évkönyve. 1961. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; Tom. 7)

II. Tanulmányok a nyelv-, az irodalom- és a történettudományok köréből - Dr. Bakos József: Comenius és az emberi beszédhang vizsgálata. (Adatok a beszédhang kutatásának fejlődéstörténetéhez)

a szellemibb dolgok, jelenségek kifejezésére: ,,H cum sit halitus, reservetur spiritualibus." A Panglottia egy másik helyén ugyanezt a gondolatot -— az új, egyetemes nyelv szavainak fonetikai szerkezetére vonatkoztatva — így foglalja mondatba: „Litera et sonus h, quemadmodum per se aspiratione sonat, ita ad significandum spiritualia relinquetur." Általában Comenius több helyütt hozza kapcsolatba a hangok színét, kifejező erejét, képzési módját a kifejezett, a nyelvi formába öntött tartalommal, mondanivalóval, illetőleg annak hangulati értékével. A Panglottiában az új, egyetemes nyelvvel kapcsolatban is azt a kívánságát adja elő, hogy az új nyelv szavainak megalkotásában legyünk tekintettel arra a fontos követelményre is, hogy a szó hangteste is simuljon a mondanivalóra, a kifejezendőre. Tehát „

rebus altis exprimendis apta est litera, quae in summo palati formatur: l, humilibus contra, quae in imo gutture nascitur: ch, conatui exprimendo bona est litera p, quia vi efflatur." A p hang képzésével kapcsolatban említett ,,vi", Comenius megfogalmazásában arra is utal, hogy Comenius nagyon komoly fonetikai ismeretekkel, illetőleg megfigyelésekkel rendelkezett. Comenius ugyanis helyesen utal ezzel a p hang feszesebb izomzattal való képzésére és ebből eredő keményebb akusztikai hatására is. Ugyanis jól megfigyelte, hogy a p hang képzésekor az ajakzáró izmok az ajkakat összezárják, s az ajkakkal elzárt szájüregben a levegő összesűrűsödik, feszítő erőt kap, s mivel a p hang levegője nem zöngésedett, ezért erősebb erejű, mint a b hang képzésére használt zöngésedett és ezáltal erőtlenedett levegő (ugyanis a b hang képzésénél a hangszalagok feltörésére már sok felhasználódott belőle). VI. Comenius, a nyelvpedagógus fonetikai vonatkozású elméleti fejtegetéseit — mint általában általános nyelvészeti megjegyzéseit is a nyelvi nevelés és a gyakorlati nyelvművelés célkitűzéseivel, igényeivel összhangban írja le. Az emberi beszédhanggal kapcsolatos elméleti megjegyzéseiből, s az ezzel kapcsolatos ismeretanyagból eredő pedagógiai követelményeket is elénk tárja. A továbbiakban a feltárt anyaggal kapcsolatos pedagógiai következtetéseit, s a nyelvi nevelés gyakorlatát érintő elgondolásait szedjük sorba. Különben Comenius a nyelv filológiai szemléletét tükröző forrásaiban, a görög—latin grammatikában és az újabbkori, XVI—XVII. századi filológiai írásokban, nyelvtanokban is sok gyakorlati vonatkozású hangtani ismeretet talált. Forrásai elsősorban a helyes ejtés tanításának elősegítése és a nyelvi hibák korrekciója céljából nyújtanak sok fonetikai megfigyelést, ismeretet. Már Arisztotelész (Problematum Sectio XI: Opera Omnia, 1590) fonetikai alapon írja le a helyes kiejtést és a nyelvi hibákkal kapcsolatos megfigyeléseit. Elsősorban a nyelv tehetetlenségét (linguae sunt impotentes) hibáztatja, ha ,,pueri balbutiunt". (De História Animalium, Liber. IV.). A nyelvi hibák okául Galenus is 17 273