Az Egri Pedagógiai Főiskola Évkönyve. 1961. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; Tom. 7)

I. Tanulmányok a nevelés és oktatás kérdéseiről - Rezessy László: Az úttörőzenekar problémái

ben, különösen akkor, ha jó pedagógus vezetése mellett a gyermekek játékosan, ösztönszerűen alakítanak ilyen ütő- és fúvószenekarokat. Egészen más megítélés alá kell venni akár a mi szempontunkból, akár a gyermekek szempontjából az ilyen kis együttest, ha az alkalmilag, játékosan, ösztönösen szólal meg, vagy akkor, ha a próbák hosszú során készül az együttes olyan előadásra, amelynek művészi, esztétikai szempontból nem állnak rendelkezésre az előföltételek, Lehetetlen, hogy most ezen a ponton egy pillanatra ne álljunk meg és ne gondoljunk Haydn Gyermekszimfóniájára, melyet annakidején valamennyien mint hallgatók és benne muzsikálók, annyira szerettünk. Haydn Gyermekszimfóniájában pedig előfordulnak különböző gyermek-ütőhangszerek, sípok, még kereplők is. Igenám, de Haydn kivételes zseni volt, aki óriási életművében egyszeri alkalommal meg tudta oldani azt, hogy a gyermekhangszerek hangzását valóban költői mondanivaló szolgálatába állítsa, a természetutánzás naivan gyermeki, de annál őszintébb eszközéül. Most már fel kell tennünk a kérdést: milyen legyen az ifjúsági zenekar öszszeállítása? Nézetem szerint a magja és lényege feltétlenül az éneklő vonószenekar kell, hogy legyen. A vonószenekart azután kibővíthetjük egyes fúvóshangszerekkel: fuvolákkal, klarinétokkal, trombitával. Ezek olyan fúvós hangszerek, amelyeken tehetséges gyermekek már egy-két évi tanulás után játszani tudnak, anynyira uralják, hogy a megfelelően megírt szólamokat az ifjúsági zenekarban eljátszhatják. Bővíteni lehet az ifjúsági zenekart még zongorával is, továbbá ügyesen, megfelelő helyen alkalmazott gyermek-ütőhangszerrel, kis és nagy dobbal. Hogy csak egy példát említsek, milyen zseniálisan és meggyőzően használja fel Bartók a Cipósütés zenekari kísérete mellett a négykezes zongorát és a nagydobot! Hogy mennyire nem hat ez ott egzotikusan, különlegesen!" „Végül most hármas minőségben, mint pedagógus, mint karmester és vonós tanár nagyon nyomatékosan, szenvedélyesen szeretnék rámutatni az ifjúsági zenekarok rendkívüli nevelő hatására emberi, nevelési, zenei szempontból és nem utolsó sorban a hangszerre nevelő hatására. A zenekar dinamikai és színlehetőségei rendkívüli mértékben megtermékenyítik a gyermek fantáziáját. A zenekari játékban éppen az alkalmazkodás kényszere az, amely kifejleszti a tudatos és aktív ritmust és intonációt és a zenekari játékhoz szükséges állandó koncentrációt, különösen, ha adva van az együttjátszásnak valóban művészi légköre, ez hallatlan mértékben koordinálja az idegrendszert és az egyes testrészek finom és érzékeny együttműködését. Ez pedig nem más, mint maga a hangszeres technika," Eddig Sándor Frigyes hozzászólása és ezzel nagyjában, különösen részleteiben egyet is kell értenünk. És mégis, — ez az iránymutató hozzászólás hosszú évekre szinte megbénította a már működő úttörőzenekarokat. Vonatkozik ez különösen a fővárosra. Vidékre nem, vagy csak szórványosan jutott el hatása, így ezek az úttörőzenekarok az ország különböző részein igen tarka barka képet mutatnak. Egy részük furulyák, fémcimbalmok és ütők együttese, más részükben vonósok, pengetők és harmonikák is szerepelnek. Hogy mit játszanak, milyen feldolgozásban és hogyan, — arról most ne beszéljünk. De ki a hibás? Az az általános iskolai énektanár, vagy tanító, aki minden nehézséget leküzdve muzsikálni szeret és akar, vagy azok a vezetők, akik nem adják meg nekik a szükséges irányítást és támogatást? Én úgy gondolom, hogy a hibát az utóbbi ponton kell keresnünk. De nézzünk szembe a tényekkel és tisztázzuk a félreértéseket. Az egyik ilyen félreértés az, hogy S. F. egy kalap alá veszi az ifjúsági- és az úttörőzenekarokat, azonos mérleggel méri a zeneiskolás gyermekek és a zenével csak a szakköri órákon foglalkozó általános iskolás úttörők teljesítményét. 213