Az Egri Pedagógiai Főiskola Évkönyve. 1961. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; Tom. 7)

I. Tanulmányok a nevelés és oktatás kérdéseiről - Rezessy László: Az úttörőzenekar problémái

zenekar új hangszereket (úttörő mélykürt és úttörő tuba) is alkalmaz, ezek azonban nem váltak népszerűvé. Az Általános Iskolai Énektanítás Segédkönyvének darabjai kimondottan úttörő-együttesek részére íródtak. Egy ilyen együttes énekkarból, dallam-, ritmus- és kísérő hangszerekből áll. Dallamhangszerek (az énekkar mellett): a furulya, a hegedű és a fémcimbalom; ritmushangszerek: a triangulum, a kisdob és a puha ütővel megszólaltatott nagy réztányér (nagydob helyett); kísérő hangszer a zongora (négy kézre is). Ezekből a darabokból egy sorozat az 1952. októberében tartott ,,Ifjúsági Zenei Napok" (Ifjúsági Zenei Plénum) műsorára került. A vita során Sándor Frigyes foglalkozott velük. Hozzászólását irányt mutatónak kell, hogy tekintsük, mert egyrészt ebben a tárgykörben az egyetlen felszólaló volt, másrészt, mert hozzászólása tükrözte — nyilván — a plénumot rendező Magyar Zeneművészek Szövetségének és a DISZ Központi Vezetőségének véleményét is. Sándor Frigyes hozzászólásához kapcsolt reflexiók által kívánjuk szolgálni az elvi tisztázódást, és így elhárítani az akadályokat az úttörőzenekarok egészséges fejlődésének útjából. Sándor Frigyes hozzászólásából bőségesen kívánunk idézni. Szavai — 8 év után is — időszerűek és így méltók arra, hogy kiemeljük a porosodó jegyzőkönyvből. Hiányos idézet, néhány kiragadott mondat félreértésekre adhatna alkalmat. Sándor Frigyes — többek között — a következőket mondotta: „...rögtön előtérbe kerül az ifjúsági zenekarban felhasználandó hangszerek kérdése. A felszabadulás után a haladó pedagógusok között azt mondtam: eruptív módon nyilvánult meg az az igény, hogy a zenét tanuló gyermekeket sürgősen és minél nagyobb tömegben vonjuk be a társas muzsikába. Igenám, de a vonós hangszerek és a szokásos fúvós hangszerek megtanulása hosszú időt, éveket vesz igénybe, ameddig a hangszert játszó gyermek arra a fokra jut, hogy ilyen zenekarban részt vehessen. Ilyen módon, áthidalásképpen kerültek az ifjúsági zenekarba a legkülönbözőbb ütőhangszerek és különböző furulyák. Ilyen módon alakultak először a csak furulyákból és ütőhangszerekből összeállított úttörőzenekarok, majd később a vegyes, vonós hangszereket is felhasználó úttörő együttesek. Több ilyen együttest hallottunk most is a zenei bemutató alkalmából. Azt hiszem, hogy nagyon sokan vagyunk ebben a teremben, akik úgy érezzük, hogy ezeknek a zenekaroknak a hangzása nem megnyugtató, időnként egzotikusan, hatnak. Nem hallgathatjuk el azt az aggodalmat, hogy néha az az érzésünk, hogy az ilyenfajta együttjátszás, az ilyenfajta zenekari hangzás talán kevésbé fejleszti, mint inkább elrontja a gyermek hallását. (Ugy van! Taps.) Vonóshangszerek, a különböző korú gyermekek ütőhangszerei, a semmiképpen sem behangolható és az előadás folyamán mindinkább hamissá váló furulyák együtthangzása a legtöbbször bántó. Nem hangzanak össze sem színben, sem intonációban. Fejlődésünk jelenlegi fokán, amikor a vonóshangszert és a fúvóshangszert tanuló fiatalság köre óriási mértékben kibővül és bővül tovább napról-napra, mondhatnám óráról-órára, azt hiszem, az ifjúsági zenekarból kihagyhatjuk ezeket az ütő- és fúvóshangszereket. Mégis, nagy jelentőségűek ezek a hangszerek és továbbra is felhasználhatók az óvodában, a gyermekszobákban és az előképző tantermeiben. Nem tagadhatjuk el, hogy lényeges ösztönző, kedvcsináló, örömöt adó a hatásuk ilyen környezet212