Az Egri Pedagógiai Főiskola Évkönyve. 1961. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; Tom. 7)

I. Tanulmányok a nevelés és oktatás kérdéseiről - Légrády Gyula: A fordítás elméletének és gyakorlatának néhány kérdése didaktikai szempontból

Az akkori magyar polgári költészet fordítói úgy látták, hogy az adekvát fordításhoz költői individuum kell. Ez azonban olykor kihagyáshoz, betoldáshoz és tónusváltozáshoz vezetett. Természetesen hangsúlyoznom kell, hogy az idézett műfordítók különben maradandó fordításaik értékét távolról sincs szándékomban csökkenteni, hisz fordítói technikai felkészültségük, művészi eszközeik gazdagsága általánosan elismert magas ízlésről tanúskodnak. Sem a kifinomult nyelvérzék, sem az eredeti anyag átszövegezése, vagy az alakzatok feltárása nem pótolhatja a nyelvi eszközök tudatos kiválogatását, amelynek alapján az elmélet analizál, magyaráz, a fordítási tapasztalat tényeit általánosítja, megállapítja a megfelelést és az eltérést a nyelvek között. A vizsgálódásnál döntő tényező mindig a szövegösszefüggés, illetőleg a konkrét eset. A fordítás elmélete nemcsak a jelen, de a múlt tapasztalatát is feltárja és a fordításra vonatkozó nézetek, vélemények egyezéséből és ellentétéből szabályszerű megállapításokat tesz. Innen tudhatjuk meg. hogy a klasszikus marxisták értékes recenziókat hagytak hátra, akik műveikben nemegyszer hivatkoztak eredetiben olvasott szocialista eimélkedőkre, s számos megjegyzést tesznek fordított művekről. Fontosnak tartották az eredeti gondolat helyes jelentésének visszaadását, elítélték az eredeti szókapcsolat mechanikus, szórói-szóra való fordítását, ami a megértésben csak zavart okozhat. A fordítást alkotómunkának tartották. Lenin a marxi művek orosz fordítását behatóan ellenőrizte és a téves értelmezéseket a legszigorúbb kritikával illette. Az elmélet külön fejezetet szentel a fordítás nyelvi munkájának, amelynek feltételeit és általános feladatait veszi vizsgálat alá. Megállapítást nyer, hogy a nyelvészeti kérdések sokoldalúan érintkeznek az irodalomtörténettel, a fordítás elmélete pedig kapcsolatban van az általános nyelvészettel, a nyelvtannal, a lexikológiával, a stilisztikával, az egyes nyelvek történetével is. Ezekből meríti az adott nyelvekre vonatkozó tényeket és általános következtetéseket. A fordítási anyag különféle fajtáinak vizsgálatánál az elmélet behatóan tanulmányozza azok sajátságait, fordításuk feltételeit és feladatait és általános elveket von le az egyes írók kifejező eszközeinek rendszeréből. Ilyen általános elv pl. az állandó eltérés szükségessége a szószerinti pontosságtól, vagy az egyes elemek kiválasztásának meghatározása az összefüggés funkciójától és nem az eredeti elem formális megfelelés fokától függően; ilyen az egyértelműség feltárása, vagy a két nyelv nyelvtani megfelelésének kapcsolata, továbbá az állandó szókapcsolatok és azok fordításának elve. A fordítás-elmélet elvei, törvényszerűségei nem írják elő kötelező alkalmazásukat, de pl. a két nyelv egyes elemeinek megfelelését vagy megegyezését figyelmen kívül hagyni, esetleg eltekinteni attól, hogy a fordítás elvei az eredeti szöveg bonyolultságának megfelelően a fordításban is bonyolultabban érvényesülnek, az eredeti áttételénél csak zavart, eredménytelenséget okozna. 205