Az Egri Pedagógiai Főiskola Évkönyve. 1961. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; Tom. 7)

I. Tanulmányok a nevelés és oktatás kérdéseiről - Dr. Chikán Zoltánné: Az írásjelek szerepe az általános iskolai anyanyelvi oktatásban

írásjelezés kérdésének felvetődésére is, már a XVII—XVIII. sz.-tól kezdve. Megállapítja, hogy „az interpunctiókról és szerepükről vallott tanításokban is sok beszédtechnikai vonatkozást találhatunk. . . Persze sok esetben egészen mechanikus utasításokat olvashatunk a megfelelő oratoriákban, szónoklattanokban (pl. a beszélő a pontnál számoljon hár­mat, a pontosvesszőnél kettőt, a vesszőnél pedig egyet) [7]. — 1817-ben Gáti István „Elmélkedés a magyar dialectusról" c. munkája tartalmaz je­lentős észervételeket az írásjelek használatával kapcsolatban. Gáti hiá­nyát érzi annak, hogy a beszédet mozgató lelkiállapotok, indulatok pon­tos érzékeltetésére „egy Nemzetnek sints jele az írásban, a kérdőn és felkiáltón kívül.'" Az értelmi és érzelmi árnyalások jelzésére szolgáló jeleket ajánl, pl. kinyílt virágot az örvendező szív, a vidám beszéd emb­lémájaként, a jel megfordítottja pedig jelenthetné az ellenkezőt [8]. 1831-ből a Tudományos Gyűjtemény egyik cikkíróját idézi Bakos. A cikkíró megállapítja: „Valami jegyeket kellene megállapítani, hol kell emelni, lejjebb szállítani a beszéd hangját, mit kell tűzzel, mérge­sen, keményen, nyájasan stb. mondani" [9], — A későbbi évtizedekben különösen a szavalattanok szerzői emlegetik az interpunkciót. Például adja Bakos Nagy Márton szavalattanát, amelyik 1845-ben követeli „a je­lek pontos megtartását, azaz a megfelelő hangsúlyt, hanglejtést: A vo­nás vagy kettőspont láttán úgy kell alkalmazni a hangot, hogy kitessék, a gondolat még nincs egészen befejezve. A végponttal ellenben levisszük a hangot, minthogy a tökélyes értelemhez már mi sem tartozik. — A kérdésjelnél megugrik a hang; a felkiáltás jelnél pedig mellünkből emelkedik fel. . [10], Az igény tehát az írásjelek formáinak bővítésével és pontos hasz­nálatával kapcsolatban él és egyre erőteljesebben jelentkezik. Nem vé­letlen, hogy legújabb helyesírási szótárunk olyan nagy gondot fordít az írásjelek helyesírásának kérdésére. Míg az 1922-es szótár 27 pontban foglalkozik az írásjelek helyesírásával, addig az 1954-es kiadás 3. le­nyomata 73 pontban rögzíti az írásjelekkel kapcsolatos helyesírási tud­nivalókat (335—413.). Bakos József ezzel kapcsolatban már 1955-ben felhívja a pedagógusok figyelmét arra, hogy a nevelők használják fel az új szabályzat pontos és világos utasításait, mert erre nagy szükség van. „Az iskola szempontjából igen értékes része az új szabályzatnak az írás­jelek használatát szabályozó rész. A gyakorlatból tudjuk, hogy a gyere­kek írásában a gondolatoknak megfelelő írásjelekkel való tagolása „igen gyenge lábon áll" (vö. MNy. 51: 105.). Pedagógusaink is hajlamosak ezen a területen a liberalizmusra, s az itt elkövetett hibákat alig javítják, s nem is számítják súlyos hibá­zásoknak. Hogy mennyire fontos szerepet töltenek be az írásjelek, hadd érzékeltessem egy szépirodalmi példával. Nadányi Zoltán egyik versé­ben olvashatjuk: „És a betűk közt valamennyi jel mind él. Ez fékezi a sietőket, az hajtja. A pont megállítja őket. A kettőspont mint két szem. úgy figyel. 167

Next

/
Oldalképek
Tartalom