Az Egri Pedagógiai Főiskola Évkönyve. 1961. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; Tom. 7)

I. Tanulmányok a nevelés és oktatás kérdéseiről - Dr. Chikán Zoltánné: Az írásjelek szerepe az általános iskolai anyanyelvi oktatásban

jelenlegi helyzetére és feladataira (I.), majd pedig egy költő (Radnóti Miklós) gyakorlatában vizsgáljuk meg az írásjelek kifejező szerepét. (II.). I. Az írásjelek használatának változatossága újabb fejleménye írásunknak. Ha nagy íróink és költőink műveit ebből a szempontból megfigyeljük, feltűnik az írásjelezés gazdagsága, kifejező ereje. Érdekelt, hogy vajon általános iskolai tanulóink mennyit ragadnak meg a „magasabb fokú olvasás" igényével ezekből a szépségekből: mennyire ismerik fel az írásjelek által közvetített árnyalati finomságokat, és mennyiben tudják írásaikban közvetíteni saját gondolataikat és érzéseiket. Felmérést végeztem tehát ezzel kapcsolatban néhány egri általános iskolában. Átnéztem minden tanulócsoportból 100 fiú és 100 leány irodalmi dolgozatait az írásjelezés szempontjából. (Vegyük figyelembe, hogy egyegy osztályban 5—6 dolgozatot írtak a tanulók, így egy-egy osztálynál 500—600 dolgozatra kell gondolnunk.) Az eredmény, mint azt az alábbi táblázat is mutatja, elszomorító: tanulóink a ponton, vesszőn, kérdő- és felkiáltójelen kívül más írásjelet szinte nem is ismernek. — Természetesen nem vettem figyelembe azokat az írásjeleket, amelyeket a tanulók irodalmi anyag idézése kapcsán használtak; csak azokat számítottam, ahol az írásjel valóban a tanuló sajátja, az árnyaltabb kifejezésre való törekvés jele. — Hogy teljes legyen a kép, külön feltüntettem a tanári javításokat is (Tj). A 100—100 dolgozatfüzetben az írásjelek megoszlása a következő volt: Lányok Fiúik ? | ; — Tj ? ! ; — Tj V. 19 21 7 3 27 8 13 6 VI. 11 18 — — 2 23 3 16 — — — 21 VII. 14 16 4 — — 36 6 17 11 — 3 22 VIII. 8 3 2 — 5 19 9 12 5 8 2 15 Látó szemmel olvasván a táblázatot beláthatjuk, hogy van ezen a téren tennivaló bőven. Pedig az írásbeli dolgozatok témája sok esetben bőségesen adna alkalmat az írásjelek alkalmazására, hiszen ilyen címeket találunk: Harc a végeken — Tízpercben — Viharban — Búcsú az iskolától stb. De feladatként szerepel egy-egy riport megírása, szónoki beszéd megalkotása is; és mégis: egyszerű, sematikus, érzelmi mozzanatoktól teljesen mentes írás kerül elénk. Alig néhány tanuló akad, aki él az írásjelek-adta lehetőségekkel: a jelentkező néhány írásjel is szinte egy-egy tanuló sajátja. Az alkalmazott írásjelek sem mindenütt a maguk helyén szerepelnek: sok esetben a tanuló csak öncélúan vagy esetleg helytelenül, nem is odavalóan használja őket. Ez az oka annak is, hogy nem idézem a ta164