Az Egri Pedagógiai Főiskola Évkönyve. 1961. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; Tom. 7)

I. Tanulmányok a nevelés és oktatás kérdéseiről - Juhász Lajos: Az Eger-környéki táj szerepe a főiskolai növénytani oktatásban

íraga), szürke gut gólya (Seseli osseum), piros jog fű (Odontites rubra), csalánlevelű harangvirág (Campanula trachelium), bablevelű varjúháj (Sedum maximum) és méregölő sisakvirág (Aconitum anthora). II. Poetum scabrae A Seslerietumból tovább menve sziklás tetőre érünk. Itt uralkodik az érdes per je (Poa scabra), társulást alkot: Poetum scabrae. Fák alacsony termetűek., elszórtan nőnek: magas kőris (Fraxinus excelsior), kocsánytalan tölgy (Quercus petraea), csertölgy (Q. cerris), néhol molyhos tölgy (Q. pubescens). Cserjék közül említésre méltó a cserszömörce (Cotinus coggygria), a szirti madárbirs (Cotoneaster integrrima ssp. nigra), ostorménfa (Viburnum lantana), sajmeggy (Prunus Mahaleb), sóskafa (Berberis vulgaris), jaj-rózsa (Rosa pimpinellifolia), bibircses kecskerágó (Euonymus verrucosa), egybibés galagonya (Crataegus monogyna) és fürtös zanót (Cytisus nigricans). Az érdes perje csomóit elálló levéllemezeiről azonnal felismerhetjük. Északi oldalon itt is nő a magyar nyúlfarkfű. Gyakori az egyvirágú- és bókoló gyöngyper je (Melica uniflora et nutans), ritkább a nyúlánkszárú tarka gyöngyperje (M. picta). A sziklák között a déli oldalon a karcsú fényperje (Koeleria gracilis) mellett feltűnnek itt-ott a deres csenkesz (Festuca glauca ssp. pallens) szürke csomói is. A Pyrker-tábla fölötti sziklagyepben él a laza gyepes mérges sás (Carex brevicollis), fás gyöktörzse van, mérgező. Gyepszintben a sziklák tövében több páfrány díszlik, így az édesgyökerű páfrány (Polypodium vulgare), hólyag páfrány (Cystopteris filix-fragilis), északi- és aranyos fodorka (Asplenium septentrionale et tricho

manes) és a sziklák hűvösebb közeiben néhol a mirigyes pajzsika (Dryopteris obtusiíolia) is előfordul. A dárdás vesepáfrányt (Polystichum lonchitis), amit az irodalom említ, nem találtuk meg. A gyepszint gazdag. Van sok magyar kőhúr (Minuartia frutescens), a Poa scabra asszociáció jellemző faja. Mészkerülő, hegyvidéki, pannoni ai-kárpáti endemizmus. A hegyi kőtörőfű (Saxifraga ascendens) ritka. Gyakori a tarka nőszirom (Iris variegata), magyar zergevirág (Doronicum hungaricum). kéksaláta (Lactuca perennis), festő csülleiig (Isatis tinctoria), magyar repcsény (Erysimum pannonicum), mezei aggó fű (Senecio integrifolius), nagy erősfű (Dictamnus albus), lenlevelű zsellérke (Thesium linophyllon), sárga gyűszűvirág (Digitalis grandiflora), magyar bogáncs (Carduus collinus) pannoniai-kárpáti endemizmus, a réti margitvirág nagyvirágú változata (Chrysanthemum leucanthemum var. praestans), sátoros margaréta (Ch. corymbosum), magas csukóka (Scutellaria altissima), piros- és nehézszagú gólyaorr (Geránium sanguineum et Robertianum), turbán liliom (Lilium martagon), pongyola harangvirág (Campanula sibirica), hegyi here (Trifolium montanum), virágrúgó foszlár (Cardamine impatiens), villás hölgymái (Hieracium bifidum), mezei macskagyökér (Valeriana officinalis), közönséges- és fénytelen galaj (Galium mollugo et Schultesii), borzas peremizs (Inula hirta), csalánlevelű harangvirág (Campanula trachelium), réti baksza10 145 t