Az Egri Pedagógiai Főiskola Évkönyve. 1961. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; Tom. 7)

I. Tanulmányok a nevelés és oktatás kérdéseiről - Dr. Somos Lajos: Az eldöntendő kérdés, mint didaktikai probléma

jában. Semmi elemzés, semmi kutatás, semmi törekvés a lényeg, az öszszefüggések feltárására. Olyan eldöntő kérdésekre is bukkanunk itt, amelyek látszólag gondolkodásra akarják bírni a tanulókat. A kérdés megfogalmazása azonban határozott sugalmazásra, befolyásolásra vall. Ilyen kérdés pl. — Csak annyi terem-e a határban, amennyit a község lakossága elfogyaszt, avagy felesleges is terem? Értelmesen válaszolni erre csak az tudhat, aki először is tudja, mennyi terem a határban, másodszor meg azt tudja, hogy mennyit fogyaszt el a község lakossága. Erről azonban szó sincs az egész beszélgetésben. Nyilvánvaló tehát, hogy teljesen üres, formális kérdés, amely sem az ismereteket nem gyarapítja, sem a gondolkodást nem fejleszti. A fontos itt is az volt, hogy „tudjanak rá" felelni a tanulók, hogy folyamatosan „haladjon" előre a beszélgetés. Hasonló kérdezési technikával napjainkban is találkozunk. A K ö znevelés egyik korábbi számában arról olvashatunk [16], hogyan irányítja a tanító kérdéseivel a tanulók gondolkodását. A „Kert az ablakban" című olvasmány tárgyalása során többek között ilyen kérdéseket vet fel a tanító: — Nézzétek meg: kilátszik-e a kerti utak földje, kavicsa, homokja? — Nem, mert a földet még a hó takarja. — Hamarosan megjönnek vajon a madarak? —- Igen, pedig a fákon még nincsenek levelek. Az első kérdés egy egészen nyilvánvaló tényre irányul. Nem sokat kell gondolkodni rajta, hogy megállapítsák: nem látszik ki . . . A második kérdés meg éppenséggel akadályozza a gondolkodást, mert hiszen a fákon még semmi sem jelzi a tavasz érkezését, ami hírnöke lehetne a madarak visszatérésének. Az ilyenfajta „eldöntendő kérdések" ellen, amikor a valóságban semmi eldönteni való nincs, amelyek formálisan, meghatározott didaktikai funkció nélkül kerülnek bele a tanítás folyamatába, joggal harcol didaktikai irodalmunk, s mi magunk is ezt tesszük, amikor rámutatunk meddőségükre, haszontalanságukra. Ezeket a kérdéseket azonban el kell határolnunk azoktól, amelyek komoly megfontoláson, elemzésen és mérlegelésen alapuló tényleges, és a tanítás szempontjából jelentős döntést, választást, értékelést kívánnak. Az eldöntendő kérdés helyességének legfőbb kritériuma az, hogy először is tényleges döntésre, tehát megfontoláson alapuló állásfoglalásra késztesse a tanulót, másodszor pedig az, hogy erre a döntésre a nevelés-oktatás konkrét céljának és feladatainak megvalósítása érdekében ténylegesen szükség legyen. A kérdés didaktikai funkciói A didaktikai kérdések leírásában és értékelésében feltűnően nagy a sokféleség szakirodalmunkban. Ennek egyik fő oka abban kereshető, hogy az oktatás kiemelkedően fontos mozzanatának az új ismeretek 12