Az Egri Pedagógiai Főiskola Évkönyve. 1960. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; Tom. 6)

I. Tanulmányok az oktatás és nevelés kérdéseiről - Légrády Gyula: A lektorátusi nyelvoktatás néhány problémája

data, igazságossága és a nyelvet megkedveltető közvetlen egyénisége, a hallgatók iránti fáradhatatlan szakmai és nevelői segíteni akarása azok az alapkritériumok, amelyek a tanár és a hallgatók viszonyát a munka területén egybehangolják. A nyelvtanulásra káros megnyilvánulásként kell elítélni a „rideg tanárosdit", a tanári munkát csupán a száraz anyagközlésben és a rosszindulatú számonkérésben látó felfogást, amely az ismeret elsajátítását megkönnyítő begyakorlás kisebb-nagyobb mérvű elhanyagolásával és a tanítási órákon kívüli segítség mellőzésével a tanuló-csoportokban csupán az elriasztóan gyenge tanulmányi átlagot tudja „önelégülten biztosítani". A jó tanári munkának arra kell irányulnia, hogy a hallgatók kellően begyakorolt új ismeretek birtokában az otthoni feladatukat önállóan is el tudják végezni. Csak ez teszi lehetővé, hogy mindenki kedvvel végezze munkáját és ne nyűgnek, hanem a siker láttán az értelmi kielégülés 1—1 ösztönző fázisának tekintse a nyelvi órákra való készülést. Minthogy a szakszöveg fordítása a tanár részéről nemcsak nyelvtudást, hanem szakműveltséget is feltételez, nélkülözhetetlenül szükséges a szaktanszékekkel való kapcsolatot szorosabbá tenni. A kapcsolat az egyes szakmai kérdések tisztázásán kívül a hallgatók megismerését is még alaposabbá teheti. 4. A nyelvtanárnak az I. félév első időszakában kétszeresen körültekintően, a hallgatók különböző előképzettségét szem előtt tartva kell a tanítási órát megszerveznie. Számolni kell ugyanis azzal, hogy a sokévi nyelvtudás ellenére sok mindent elölről kell kezdenie. Nem egységes a kiejtés, a szó- és nyelvtani ismeret, a szakirányú fordítás pedig új feladatként áll a hallgatók előtt. Helyes, ha az I. évf. első óráját tudást megállapító, ún. felmérő dolgozattal kezdjük. A dolgozatok alapján kiviláglik, hogy a közeljövőben milyen hiányokat kell a tanárnak sürgősen pótolnia. A tanulók ismerete állapotának tanulmányozásával a Szovjetunióban a módszerkutató intézetek is foglalkoznak [4], s a felmért eredményeket a tanulók és a tanárok munkájának javítása szolgálatába állítják. Az alábbiakban vizsgáljuk meg, hogy az I. évf. 7 tanuló-csoportjában megírt dolgozatok milyen pillanatképet adnak a hallgatók tudásáról. Előre kell bocsátanunk, hogy az eredményből nincs szándékunk következtetést levonni a középiskolai nyelvoktatás helyzetére. Ezt annál kevésbé tehetjük, mert a hallgatók, akik a dolgozatot készítették, nagyobbára nem számoltak előre azzal, hogy szakjuk mellett még nyelvet is tanulnak, másrészt érdeklődési beállítottságuk is más irányú. A dolgozat követelménye — változó szöveggel — minden csoportra nézve azonos volt. Magyarról oroszra való fordításként szerepelt a középiskola szókincséből 4—4 főnév, melléknév és ige (pl. ház, haza, forradalom, hős; nagy, öreg, fehér, szocialista; beszélni, építeni, harcolni, segíteni); egy megadott névmást meghatározott esetbe kellett tenni (pl. ő-neki); egy igepár igeneves alakjait kellett megszerkeszteni; feladat volt egy ige ragozása minden időben; jelzős főnév fordítása oroszra (pl. a legjobb üzemekben); egy egyszerű bővített mondat fordítása oroszra (pl. a szovjet irodalom a világ leghaladóbb irodalma). 80