Az Egri Pedagógiai Főiskola Évkönyve. 1960. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; Tom. 6)

I. Tanulmányok az oktatás és nevelés kérdéseiről - Dr. Berencz János: A gyermek fejlődési sajátságainak gyermeklélektani értelmezéséről

a felnőttek szuggerálása, közbelépése szükséges. A felnőttek — mint sok más kérdésben — a vallás tekintetében is tudnak olyasmit elhitetni a gyermekkel, amit az sem megérteni, sem belátni nem tud. A kisgyermek azonban szívesen hajlik a felnőttek szavára, mert bizalommal van a felnőttek iránt, hiszékeny, kevéssé kritikus. Végül, ami a vallásos érzés „természetes" kifejlődését az animizmusból adódó következtetést illeti, erre kettős választ adhatunk: a) Nem bizonyított, hogy az animizmus, artificializmus — a kisgyermek szükségszerű szemléletmódja, életkori sajátossága. Több polgári gyermekpszichológus is elveti az animizmus koncepcióját; b) Mégha lenne is animizmus, ez lényegesen különbözik a vallásos szemlélettől. Több polgári gyermekpszichológus tagadja azt, hogy animizmussak és vallásnak közvetlen kapcsolata lenne, hogy az animizmus közvetlenül a valláshoz vezetne. A polgári gyermeklélektannak a vallásos érzést, a vallásosságot életkori sajátosságként, a kisgyermek vonásaként való nézetei tehát megalapozatlanok, ellentmondók. Itt nyilvánvalóan a reakciós vallásos nevelés misztifikálásával állunk szemben, mely „tudományosan igazolt követelmény "-ként akarja feltüntetni a kisgyermek vallásos nevelését. Ezzel szemben tény, hogy a kisgyermek szemléletmódja konkrét, közvetlen élményeihez kapcsolódó. Ez pedig ellentétes a vallásos világképpel, vallásos világnézettel. A vallást, mint a kisgyermek szemléletmódjához adekvát módon kapcsolódó tartalmat, egyébként a polgári gyermeklélektani szerzők korántsem vallják egységesen. így pl., hogy egy nemrégiben megjelent munkára hivatkozzunk: Hansen 1955-ben megjelent műve szerint: „Önmagából, külső segítség nélkül a kisgyermek még nem jut el vallásos viszonyuláshoz." (I. m. 230. lap.) Vagy hadd idézzük egy régebbi magyar tanulmány gondolatmenetét ehhez kapcsolódóan: NAGY Mária Ilona egy 1940-ben megjelent tanulmányában [32] a gyermek vallásos beállítottságát vizsgálta. A szerző 7—13 éves korú gyermekektől megkérdezte: Hogyan keletkezett a biblia? A megkérdezett gyermekek többsége olyan választ adott, hogy a biblia isteni eredetű, az isten diktálta a prófétáknak — és ehhez hasonlókat. Az ilyenféle válaszokhoz a szerző hozzáfűzi: A legtöbb gyermek „a vallásos nevelés hatása alatt" (i. m. 66. lap) fogadta el a biblia ihletettségét. Akadt azonban másféle válasz is. Egy 9 éves kisfiú szerint: a biblia írója szem- vagy fültanú. A továbbiakban a tanulmány arról számol be, hogy 10 éves korkörül a gyermekek kritikusabban a valóság felé fordulnak: a bibliában is az életes, történeti jelleg ragadja meg őket — állapította meg a szerző. Nyilvánvalóan bizonyítja ez a tanulmány, hogy az iskolás gyermekek a tekintély, a vallás-tanítás hatására adtak megfelelő válaszokat; ugyanakkor találhatunk példát a kezdő kritikusabb szemléletre is. 5 65