Az Egri Pedagógiai Főiskola Évkönyve. 1960. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; Tom. 6)

I. Tanulmányok az oktatás és nevelés kérdéseiről - Dr. Berencz János: A gyermek fejlődési sajátságainak gyermeklélektani értelmezéséről

Reakciós pedagógusok, pszichológusok a serdülőkort sokszor úgy tekintik, mint a vallásos ..lelkiszükséglet" melegágyát, klasszikus talaját. (Pl. a „morálpedagógus" Foerster, Stanley Hall, — a konzervatív-idealista „szellemtudományi lélektan" ismert képviselője, Spranger, stb.) E vélemények hangoztatják: a vallás nyújthat a serdülő számára kizárólag biztonságérzetet, vigaszt, céltudatosságot, ez terelheti gondolatait, vágyait el a bűn-alkalmaktól. Már az eddigiek alapján is megállapíthatjuk: a vallásos nevelés (akár a kisgyermekkorban, akár a serdülőkorban) felesleges és erőszakolt beavatkozást jelent a gyermek pszichikumának fejlődésébe. Törést okoz ugyanis a reális tapasztalatok alapján érlelődő, kezdetben naiv, materialista szemléletmódban. Nem fejleszti azt egyenesvonalúan tovább, nem gazdagítja, mélyíti el a reális tapasztalatok alapián a gyermek szemléletét, gondolkodását. Ellenkezőleg: irreális irányba tereli azt. A serdülőkoruakkal kapcsolatban még külön is rámutathatunk arra, hogy a serdülőknél gyakori igényeket éppen nem a vallás segítségével lehet kielégíteni. A serdülők tevékenységvágyát, igényeit reálisan is ki tudja elégíteni a szocialista társadalom. Az osztálytársadalmak társadalmi, nevelési rendszere viszont ezt széles tömegek számára általaban vagy nem tudja, vagy nem is akarja lényegében véve megtenni. Ezzel is magyarázható, hogy korunkban a kapitalista államokban még sokhelyütt erős talaja van a vallásosságnak a serdülők, az ifjúság körében is. A marxista gyermeklélektannak, neveléslélektannak számos, gyakorlatilag fontos kutatási területe van az ateista nevelés kérdéseiben. A népi demokráciákban nl. gyakran tapasztalható úgynevezett ..kettős nevelés" (vallásos és materialista nevelési hatások éles polarizálódása) sok esetben vezethet krízisekre, megrázkódtatásokra a gyermeknél, a

z ifjúságnál. Gyakorlatilag nagy jelentőségű pszichológiai és nevelési téma lenne a „kettős nevelés" tényeinek alapos, monografikus vizsgálata. — éppen a materialista, ateista világnézet felülkerekedése, győzelme érdekében. A ,.kettős nevelés"-ben részesülő gyermek sokszor a praepubertásban, vagy a serdülőkorban nálunk gyakran kerül észrevehetően válaszút elé: vagy megmarad, rögződik a vallásos világnézet mellett, vagy —- különböző egyéni fejlődésmenet után — átmegy a materializmus táborába. A szocialista nevelésnek mármost a materializmusba való átsegítést kell előmozdítania. Pszichológiailag nagyon bonyolulttá teszi a helyzetet gyakran az „alkalmazkodási konfliktus" (kihez alkalmazkadjék a gyermek: a szülőhöz, barátaihoz, materialista világnézetű nevelőihez, stb.) és a sajátos „védekezési", „elhárító" mechanizmusok, tendenciák működése. Ezek sok esetben negatív jellemvonások kialakulására vezethetnek, pl. világnézeti közömbösségre, felszínességre, léhaságra; belső őrlődésre — külsőséges alkalmazkodásra, neurózisokra, képmutatásra, stb. E viszonylag gyakran előforduló jelentékeny nehézségek, krízisek ellenére is hangsúlyoznunk kell, hogy a „kettős nevelés" még nem vezet végzetszerűen negatív jellem, vagy tragikus konfliktusok kifejlődéséhez. A szívós, szocialista nevelőmunka kitartó erőfeszítéseivel leküzdheti a nehézségeket. Az azonban vitán felül áll, hogy a „kettős nevelés" a mi társadalmunkban szükségtelenül támaszt olyan nagy nevelési nehézségeiket, melyeket megtakaríthatunk. Ezért lenne nagyon fontos a szülők elmaradottabb rétegeit felvilágosító, szívós és elmélyült pszichológiai- és nevelési felvilágosítás, mely teljes mértékben meggyőzné a vallásos szülőket is a „kettős nevelés" súlyos pszichikai ártalmairól. A gyermek materialista világnézeti fejlődését, különösen társadalmi szemléletének, aktivitásának fejlesztését nagymértékben szol66