Az Egri Pedagógiai Főiskola Évkönyve. 1960. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; Tom. 6)

I. Tanulmányok az oktatás és nevelés kérdéseiről - Dr. Berencz János: A gyermek fejlődési sajátságainak gyermeklélektani értelmezéséről

sajátság pszichológiai adottságot jelent, mely nagymértékben függ magától a neveléstől is, de nem kizárólag a tanítástól, neveléstől függ. A szovjet gyermeklélektan és pedagógia főleg az SZKP. XX. kongresszusa óta harcol nagy erővel és eredményesen a tudománytalan és kártevő dogmatizmus ellen. III. A gyermeklélektan tárgya a gyermek pszichikai sajátosságainak sokoldalú vizsgálata. A fejlődési, életkori sajátosságok a gyermek pszichikai sajátosságainak csupán egyik csoportját alkotják. Felmerül tehát a kérdés: milyen egyéb pszichikai sajátosságok vannak a fejlődési sajátosságok mellett? Mi a viszony a fejlődési és az egyéb sajátosságok között? A fejlődési sajátosságok mellett, azokkal együtt érvényesülnek olyan pszichikai vonások, melyek alapján azonos életkorú, fejlettségi fokú gyermekek közt különbséget lehet tenni. Számos olyan pszichikai sajátosság van, mely egy életkoron belül a gyermekek nagyobb sokaságát, csoportját jellemzi, mely pszichikailag megkülönböztet egy azonos életkorú csoportot más, azonos életkorú csoportoktól. A pszichikai sajátosságoknak e fajtáját nevezhetjük csoport-sajátosságoknak. Milyen tényezők hatnak ki e pszichikai különbségek, csoport-sajátosságok kialakulására? Legfontosabb, tipikus csoport-alkotási tényezőkként a következőket említhetjük: a) kialakíthat csoport-sajátságokat az éghajlat, egyéb természetiés fiziológiai különbségek, (pl. nemi különbségek) tényezők. E tényezőkre gyakorol befolyást a konkrét társadalmi-nevelési rendszer [24]. b) A gyermek lakóhelye is jelentős csoport-alakító tényező. (Pl. a városi, falusi, tanyai gyermek bizonyos eltérő pszichikai vonásai). c) Csoport-sajátosságok kialakulására hatnak a társadalmi környezet tényezői, a gyermek szüleinek, gondozóinak termelési viszonyai, stb. [25]. d) A gyermek a felnőttekkel és más gyermekekkel való kapcsolatai, a magányos vagy társas életmód (testvérek, pajtások) az otthon és az iskola pedagógiai légköre nagyon fontos csoport-alakító, csoportsajátságokat formáló tényezők. Csoport-sajátságok kialakulására vezetnek a nevelés sajátosságai, hibái is. (Pl. elkényeztetett gyermekek, elhanyagoltak stb.) A csoport-sajátosságokon felül minden egyes gyermekre egyedileg jellemző egyéni sajátosságokat is meg lehet különböztetni. Az egyéni sajátságok úgy jelentkeznek, mint a gyermek egyes lelki folyamataiban, pszichikai sajátosságaiban és egész személyiségében megmutatkozó, az egyénre jellemző fokozat, mérték. Az előzőkben jellemzett különféle sajátságok dialektikus egységet alkotnak, összefüggésben és folyamatukban vizsgálandók. A fejlődési sajátságok nem képzelhetők el elszigetelten, a csoport- és egyéni sajátságoktól mereven elkülönítve. Az egyes csoport-sajátságok kihatnak 57