Az Egri Pedagógiai Főiskola Évkönyve. 1960. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; Tom. 6)

I. Tanulmányok az oktatás és nevelés kérdéseiről - Dr. Berencz János: A gyermek fejlődési sajátságainak gyermeklélektani értelmezéséről

az életkori sajátságokra, csoport-sajátságok átcsaphatnak bizonyos körülmények közt általános fejlődési sajátságokba. A gyermek különféle sajátságainak dialektikus összefüggése voltaképpen az egyes, különös és általános dialektikus mozgását tükrözi a gyermeklélektan területén [26]. Azt, hogy milyen problémák, hibák és hibalehetőségek adódnak a gyermek különböző sajátságainak (életkori-, csoport-, és egyéni sajátságoknak) vizsgálatakor, legcélszerűbb lesz konkrét példán bemutatnunk a következőkben. E célból a pszichológiai alakelmélet talaján álló német munkát, GERHARTZ—FRANCK 1955-ben megjelent, a gyermek film-felfogásának sajátságait tárgyaló művét elemezzük röviden [27]: A gyermek film-felfogásának fejlődési szakaszait a szerző a következőképpen jellemzi: a) A kisgyermeknél (6 éves kor körül) tipikus, hogy film-élményét nem tudja tagolni, időben elrendezni, nem eléggé egységes eseményként fogja fel a látottakat. A gyermek észlelésében még nincs rendszer, bármely jelenet az érdeklődés középpontjába kerülhet. b) A fejlődés következő szakaszaként a differenciálatlan sor-strukturát (7—8 éves korban), majd a 9—10 éves gyermeknél a differenciált soralkotást jelöli meg a szerző. c) Jelentős a fejlődés a 11—14 éves korban. Ekkor a gyermek a látott film-eseményeket már adekvát módon, értelmesen, rendszeresen tudja tagolni, és megfigyeléséről ennek megfelelően be is tud számolni. A szerző ebben a szakaszban említi meg azt, hogy feltűnik az egyéni jellegzetességek megjelenése. A filmek felfogása terén a következő típusokat különböztette meg az idézett munka: a szkématikus tartalom-elmondást, a személetes-differenciált észlelést és az absztrakt gondolat-alakítást. Hogyan jutott az elemzett munka az előzőkben vázolt következtetésekre? A kutatás módszere: „A mezei és városi egér"-ről szóló mesefilmet mutatott be különböző életkorú gyermekeknek. A film megtekintése után a gyermekeket beszámoltatta, kikérdezte a látottakról. Az így nyert jegyzőkönyvek egybevetése alapján emelte ki az egyes életkorokban leggyakoribb film-észlelési szintre vonatkozó konklúzióját. Ellenőrző kísérletként rövidebb, izgalmas jelenetekből álló rajzos trükk-filmet mutatott be a szerző. A kontroli-kísérlet eredményeinek számbavétele alapján megállapította: a film-felfogás, észlelésének szintje „viszonylag független a mindenkori tartalmi vonatkozásoktól" (i. m. 61. 1.) és csupán attól függ, hogy milyen életkorú gyermekek észlelnek, adnak számot a látottakról. Az ismertetett munka kritikájaként megállapítható, hogy az egyes életkori fázisokat eléggé mereven, egyoldalúan iparkodik elkülöníteni. Nem vizsgálja, milyen csoport-, és egyéni sajátosságok mutatkoznak a 11 évesnél fiatalabb gyermekeknél. Ugyancsak figyelmen kívül marad az, hogy milyen a gyermek környezetének, társadalmi élményeinek, tanultságának, neveltetésének hatása, befolyása a film 58