Az Egri Pedagógiai Főiskola Évkönyve. 1960. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; Tom. 6)
I. Tanulmányok az oktatás és nevelés kérdéseiről - Dr. Berencz János: A gyermek fejlődési sajátságainak gyermeklélektani értelmezéséről
denesetre nála is felismerhetők biologista vonások. Ezt jelzik a biológiából kölcsönvett fogalmak is. (Pl. adaptáció, asszimiláció, akkomodáció, stb. [16]. Piaget főleg az úgynevezett „klinikai módszer"-rel nagy tényanyag alapján vizsgálta: hogyan fejlődik a kisgyermek kauzális gondolkodása, világképe, erkölcsi tudata. Azt találta, hogy a kisgyermek gondolkodása eleinte alogikus, egocentrikus. Ebből fejlődik több fázison keresztül a felnőttet jellemző absztrakt, logikus gondolkodás féle. Egyik legutóbbi művében [17] Piaget a modern formális logika eszközeivel jellemezte a gyermek gondolkodásának fázisait. Négy egymás után következő fokot különböztetett itt meg: a szenzomotorikus, preoperativ, a konkrét műveleti — és a formális műveleti szintet. Nincs terünk arra, hogy ezúttal részletezzük, vagy kritikailag elemezzük Piaget álláspontját, tételeit. Mindenesetre rámutathatunk arra, hogy a polgári pszichológusok közül is többen bírálták egyes tételeit [18]. Több vonatkozásban bírálták szovjet pszichológusok is Piaget felfogását. így Rubinstein rámutatott arra, hogy a gyermeki fejlődés szakaszai Piaget-nál formális struktúrákká válnak, amelyek csak az életkortól és nem a konkrét nevelési tevékenységétől, a fejlődési folyamat tartalmától függnek [19], Hasonlóan bírálta lényegében Vügotszkij is Piaget-t. Az óvódáskorú gyermekek gondolkodásmódjával kapcsolatos nézeteit pedig konkrét kísérletek alapján, behatóan bírálta több szovjet pszichológus. (Pl. ZAPOROZSJEC, LUKOV, LJUBLINSZKÁJA, KONCEVÁJA, stb.) Üjabban KOMM és VENGER elemezte árnyaltan, mélyrehatóan Piaget munkásságát, elismerve érdemeit, pozitív értékeit, ugyanakkor határozottan rámutatva elméletének hibás, megalapozatlan oldalaira is [20]. Megjegyezhetjük végül, hogy a „biologista gyermeklélektan — konkréten Claparéde és követőinek úgynevezett „funkcionális lélektanba — számos belső, logikai nehézségekkel, belső ellentmondással is küzd. Erre egyik példaként VÁRKONYI művének alapfogalmaira, a fejlődésre és alkalmazkodásra mutathatunk rá. (Várkonyi: A gyermekkor lélektana, 1938. Szeged Városi ny.) Várkonyi vallja a funkcionális autonómia törvényét, mely szerint a gyermek éppoly tökéletes, mint a felnőtt, mert éppoly tökéletesen alkalmazkodik a saját életfeltételeihez, mint a felnőtt. (I. m. 18. 1.) Ennek ellene mond, hogy a fejlődésről, mint „egyre tökéletesebb alkalmazkodásiról szól. (8. 1.) Ha a gyermek azért tökéletes, mert szükségszerűen tökéletesen alkalmazkodik, akkor mennyiben lehet ezt az alkalmazkodást még tökéletesíteni? A „funkcionális autonómia" alapján állva, erről aligha lehet beszélni. A biologista felfogásoknak az eddigiektől elkülönülő csoportját alkotják a mélylélektani irányzatok a gyermeklélektanban. Ezeknek biologizmusa és egyben lényeges hibájuk abban van — és itt utalunk Roger BASTIDE tömör okfejtésére („Sociologie et psychoanalyse, Presses Univ. de France, 1950. Páris, VII. 1.) —, hogy azt hitték 53